Balogh Zoltán (szerk.): Neograd 2017. Tanulmányok a 70 éves Praznovszky Mihály tiszteletére - A Dornyay Béla Múzeum Évkönyve 40. (Salgótarján, 2017)

Régészet - Horváth Tünde: Salgótarján Pécs-kő: a nem(csak) badeni lelőhely

korábbi, közelebbről pontosabban nem meghatározható (Ludanice?) középső rézkori,12 13 valamint későbbi, késő bronzkori Halomsíros11 és Piliny leleteket is találtam.

Az eddig az első közlést követően a szakirodalomban elterjedt tiszta badeni lelőhely elméletét tehát Salgótarján-Pécs-kő esetében elvethetjük. Az ásónyomos technika alkalmazása nem volt célravezető módszer egy tell-jellegű település feltárásánál

A lelőhelyről származó, a közlésekben következetesen badeninek vagy makóinak tartott kultúrrétegben, de szórványként előkerült öntőminták minden kétséget kizáróan a hatvani kultúrához tartoznak,14 és nagy valószínűséggel a szórvány állatplasztikák és a Bene Péter által a lelőhelyről gyűjtött miniatűr agyagbalta is, továbbá a II. és IV. felületen megfigyelt házakhoz tartozó jelenségek és tapasztások. A 240 cm vastag kultúrrétegek és a tell-jellegű megtelepedésre utaló nyomok a későbbi, a tell-jellegű településeket kialakító bronzkori hatvani, esetleg a későbbi Halomsíros vagy Piliny kultúrákba tartoznak, amelyek leletei nagy számban képviselve vannak a lelőhelyen.15

Kevésbé valószínű, de más kostoláci lelőhelyeken bizonyítottan előfordult (pl. Gomolaván),16 ezért megengedhető lenne kostoláci kultúrrétegek létezése is, ennek lehetőségét azonban a hatvanihoz hasonlóan sem az ásatáson, sem a későbbi lelet-leírás során nem észlelték (kostoláci leleteket vagy jelenségeket nem határoztak meg, bár Korek J. a közleményében többször utal Bosáca vagy Kostolác hatásra a lelőhely kerámia-anyagában, ezek azonban valójában Halomsíros leletek). Ezért utólag sem lehetséges a kostoláci jelenségeket és rétegeket azonosítani - ezen a kerámialeletek utólagos tipológiai és technológiai szétválasztása sem segít. A kostoláci leletek számából kiindulva inkább néhány jelenséggel (gödörrel) számolhatunk.

Az eredeti publikációban még jelentős mennyiségűnek tűnő badeni lelet értelmezése kérdéses: a valódi, típusos badeni lelet nem több mint 20 db, amely az eredeti lelőhely jóval jelentéktelenebb volta mellett a lelőhely folyamatos bolygatásának eredménye is lehet (természetes erózió, továbbá későbbi kultúrák megtelepedése, modern kori bányászás és kincskeresés) , de ettől függetlenül néhány badeni kemence/tiizelőhely és gödör megjelenésénél többet nem jelenthet ezen a településszerkezeti szinten. Cáfolható tehát a badeni lelőhely rétegsorokkal jellemezhető, tell-jellegű, erődített badeni magaslati várként való értelmezése.

12 Középső rézkori (Ludanice?) kerámia leletek: 56.53.31, 60.1.228, 234, 236, 238, 249, 253-255, 259-260, 268-269, 300, 331, 355, 414. A Magyar Régészet az Ezredfordulón (MRE) kötet összefoglalója szerint a kora rézkorban Salgótarján a Lengyel III kultúra területe volt, a középső rézkorban pedig kultúrák nélküli terület, vö.: MRE 2003, 124-129. Salgótarján-Ipari-park területén Ludanice kultúrába tartozó gödröket is tártak fel Bodrogkeresztúr-importokkal: VADAY 2000.

13 Halomsíros kerámia leletek: 56.25.6, 56.39.1-2, 56.42.6, 10, 56.53.25.6, 29, 60.1.3, 22, 24, 26, 29- 30, 33, 35, 39, 77, 92, 101, 111, 127, 135, 137, 156, 162-163,188-189, 273, 290, 301-303, 310-311, 314, 317, 334-335, 354, 370, 395-396-397, 437-438, 440, 446, 478, 494, 514.

14 KOREK 1968, 55-57, Taf. XII. szerint badeniek. KULCSÁR 2009, 187. szerint makóiak. Bár az azonosítható eszköztípusok a késő rézkortól előfordulhatnak (vésőbalta), véleményem szerint az öntőminták mégis biztonsággal besorolhatók a Hatvan kultúrába. Belsejükben fehér meszes anyag látható, aminek kronológiai jelentősége van, vö.: HORVÁTH 2004, 33; HORVÁTH 2012, 79.

15 Piliny leletek: KEMENCZEI 1984, 107.

16 PETROVIC-JOVANOVIC 2002.

415