Balogh Zoltán (szerk.): Neograd 2017. Tanulmányok a 70 éves Praznovszky Mihály tiszteletére - A Dornyay Béla Múzeum Évkönyve 40. (Salgótarján, 2017)
Régészet - Horváth Tünde–Guba Szilvia–Bácsmegi Gábor: Boleráz-Baden településrészlet Szurdokpüspöki Hosszú-dűlő lelőhelyen (Nógrád megye, Magyarország)
magyarázta, hogy az Ózd csoportra jellemző lapos gombos, a perem fölé emelkedő fülek csak ritkán fordulnak elő a Salgótarján csoport anyagában.47 A Salgótarján csoport területe a középső rézkor végén a legnagyobb részt a Ludanice kultúra területével esett egybe, kis átfedésben a Bodrogkeresztúr kultúrával, és a Bajc-Retz tűzdelt barázdás kerámia befolyásával.48 B. Kovács István megfigyeléseit az ózdi lelőhelyek és a salgótarjáni lelőhely teljes revíziója után saját megfigyeléseimmel is alá tudom támasztani, azzal a kiegészítéssel, hogy a Salgótarján csoport edényein az Ózd csoportnál gyakrabban előforduló bepecsé- telés és tűzdelt díszítés legnagyobb valószínűséggel a területen élő, a késő rézkori Bolerázt közvetlenül megelőző kultúrák, a Ludanice és a Bajc-Retz fazekasság jellegzetes elemeire és azok valamiféle késő rézkori, de Badenben (és nem Bolerázban!) való továbbélésére vezethetők vissza.49 Szurdokpüspöki azonban épp egy olyan területen található a Zagyva völgyében, ahol a Bodrogkeresztúr kultúra volt a középső rézkor végi kultúra, mind a Ludanice, mind a Hunyadi-halom és a Bajc-Retz befolyási területtől elkülönülve, de azok közelében, ül. a két utóbbit tekintve azokkal átfedésben. Talán ennek köszönhető, hogy megjelenik a Baden-komplexum korai, Boleráz fázisa is a lelőhelyen, amely az Észak-kelet- magyarországi hegyi régióban eddig nem volt megfigyelhető. Ez lehet az oka annak is, miért nem mutat jeüegzetes Viss, de igazán karakteres Ózd csoport-jeüemzőket sem, egyszerűen a klasszikus badeni jegyeket viseli magán - talán még leginkább a Salgótarján csoportba tartozhat.50 A feltételezést részben megerősítik az emberi és az állati áldozati jelenségekre utaló, de cseppet sem egyértelmű nyomok. Az emberi és az állati áldozatok ugyanis nem jellemzőek az Ózd és a Salgótarján csoportokra, bár előfordulnak a Viss csoportban. Az, hogy a lelőhelyen előkerült ide tartozó jelenségek esetében a badeni kultúrába való sorolásuk ületve áldozati jelenségként való értelmezésük sem egyértelmű, jól tükrözi a kulturális csoportok besorolási bizonytalanságát. Biztosat azonban az ELTE által feltárt, jóval jelentősebb településrész feldolgozása és közreadása után mondhatunk.51 47 B. KOVÁCS 1986, 131-132. Lelőhelyek: Salgótarján, Piliny, Várgede/Hodejov, Rimaszom- bat/Rimavská Sobota, Felsőpokorágy/Vysná Pokoradz, Felsővály/Vysné Valice, Nagybalog/ Vel’ky Blh, Ozsgyán/OZd’any, Alsósziklás/Nizny Skálnik, Zeherje/Zacharovce, Ragyolc/Radzovce. 48 M. VIRÁG 1995, 64-66, Abb. 1. A lelőhelyek a Duna-kanyar és a Börzsöny területén sűrűbbek, nincs Ludanice lelőhely regisztrálva a Cserhátban (ezt M. Virág Zs. a Ludanice elfogadható területeként jelölte meg, kérdőjelesen), ellenben a legkeletibb jelzett biztos lelőhelyek Füzesabony és MónosbéL Ugyanakkor a területbe éppen az általunk vizsgált régióban beékelődik a Bodrogkeresztúr kultúra a Zagyva mentén (lelőhelyek: Vác, Bag, Hatvan, Túra), és kevert Ludanice- Bodrogkeresztúr lelőhelyeket is ismerünk (Nagytarcsa, Pécel, Tarnabod), Id. uott Abb. 10. 49 Ludanice fazekassághoz: M. VIRÁG 1995, Abb. 2-9. 50 A Salgótarján csoport teljes revíziója folyamatban van, megjelenése hamarosan várható. 51 A szécsényi múzeumban található feltárási jelentésben szereplő néhány kiemelt (ép vagy kiegészíthető) edény klasszikus badeni, de semleges, tehát sem vissi, sem ózdi, de még salgótarjáni csoport- jellemzőket sem mutat. A badeniként közölt leletek többsége azonban téves besorolású, nem a badeni kultúrába tartozik. 391
