Balogh Zoltán (szerk.): Neograd 2017. Tanulmányok a 70 éves Praznovszky Mihály tiszteletére - A Dornyay Béla Múzeum Évkönyve 40. (Salgótarján, 2017)

Történelem - Kovács Krisztián: A felemelkedés útján – Birtokszerzés, házassági stratégia és reformáció a Ráday család korai történetében (13–17. század)

Várjobbágyságtól a középnemességig

Nagy Iván és Kempelen Béla - Nagy nyomán - a Ratold (Rátót) nemből származónak tekintették a Rádayakat, ősüknek feltételezve azt a Ratoldot és Olivért, akik a 11. század második felében Itália földjéről (Nápoly Apulia tartományának Caserta városából) érkeztek volna a Magyar Királyság területére.2 Vajay Szabolcs mindezt már „barokk kísértésnek” bélyegezte, amely származtatás azonban már a 16. század közepén a család tudatában lehetett.3 A források vizsgálata azonban ennél egy kevésbé „kalandos” történetkezdetet mutatnak. A Rádayak ősét egy, az Aranybulla kibocsátásának idejében élt várjobbágyban kell keresnünk, aki a 14. század derekára egységesülő köznemesség soraiba emelkedett.4 5

A várjobbágyok a királyi vármegyék tisztjei voltak, akik a vármegyék élén álló megyésispán alatt teljesítettek katonai szolgálatot, melynek fejében szolgálati birtokot kaptak. A várjobbágyság a 13. század elején került válságba, mikor is II. András megkezdte a királyi birtokok elajándékozását. Ekkor válaszul a várjobbágyok Szent Istvánra vezették vissza előjogaikat és kötelezettségeiket, magukat a „Szent király jobbágyainak” titulálva. Egy részüket az uralkodók a királyi szerviensek közé emeltek, más részük várjob- bágyként emelkedett a köznemesség soraiba, míg alsó rétegük a jobbágysághoz süllyedt le.

Vajay Szabolcs feltételezése szerint a köznemesség soraiba emelkedő, a 13. század első felében élt várjobbágy lehetett az a Ráda is, aki névadója lett a Pesttől délre található, ma Alsónémedi és Bugyi községek érintkező határrészén elterülő Ráda községnek, melynek létéről - közvetve - először 1295/96 körül értesülünk. Ez évben a Taksony föld melletti Zajcs (Zaych) nevű föld ügyében a kihallgatott tanúk között találjuk az ekkor már fennálló Rádán élő Ráda fiait: Benedeket és Gergelyt, Tamás comest (senex), valamint Ráda-i Berecket, a Rádayak legkorábbi ismert - feltételezhető - őseit, akik mindany- nyian az alapító Ráda várjobbágy leszármazottai lehettek.6

A család a 14. század derekára egységesülő köznemességbe emelkedve, kezdetben annak alsó rétegében az egy faluval/falurésszel rendelkező kisnemesség soraiban került,

2 NAGY 1862 548-549. p.; KEMPELEN 1915. 18-19. p.

3 Erről tanúskodik a 16. század közepi címer újítás során a hársfalevél motívum kérelmezése, mely a Ratold nemzetség heraldikai jegye volt. VAJAY 1992. 195-198. p. Itt szükséges megjegyezni, hogy Négyesy László már a 19. század végén megkérdőjelezte a Ratold nemből való származást, szintén a címerre alapozva, melyben a „hársmotívum ... aránylag nagyon új keletű, nem öröklött, csak kapott dísz, az eredeti czímerben nyoma sincsen.” NÉGYESY 1889. 8-9. p.

4 Az egységes köznemesség kialakulására vonatkozóan: MÁLYUSZ Elemér: A magyar köznemesség kialakulása. 1. közlemény. Századok 76. (1942) 272-305. p.; FÜGEDI Erik: Az Elefánthyak - A középkori magyar nemes és klánja. Budapest, 1992. 55-68. p.; VAJAY Szabolcs: A Johannita rend lovagjai 1854-1987. (München] 1987. 17-24. p.

5 FÜGEDI 1992. 59. p.; a várjobbágyokra vonatkozóan: ZSOLDOS Attila: Jobbágyok a királyi várszervezetben. Történelmi Szemle 34. (1992) 1-15. p.

6 GYŐRFFY György: Az Árpád-kori Magyarország történeti földrajza. IV. Budapest, 1998. 554. p.; VAJAY 1992. 195. p.

37