Balogh Zoltán (szerk.): Neograd 2017. Tanulmányok a 70 éves Praznovszky Mihály tiszteletére - A Dornyay Béla Múzeum Évkönyve 40. (Salgótarján, 2017)

Történelem - Kovács Krisztián: A felemelkedés útján – Birtokszerzés, házassági stratégia és reformáció a Ráday család korai történetében (13–17. század)

ugyanakkor társadalmi presztízsük már a korai időben megmutatkozott. Ezt jelzi, hogy Ráda fia Benedek fia István 1322-ben a megyei járások élén álló szolgabíró tisztséget viselt Pest vármegyében.7 Mivel e téren a - korábbi - királyi szervienseké volt a vezető szerep, így nem kizárható, hogy a Rádayak ősében esetleg egy a szerviensek közé emelt várjobbágyot feltételezhetünk, akit az uralkodó a 13. század első felében birtokával (Rádával, vagy azzal a földdel, amelyen aztán a falu létesült) együtt felmentett szolgálatai alól.8

István 1341-ben örökösök nélkül hunyt el, és proskribált lévén Rada-i birtokrészeit Kuluz fia Kaluz mester udvari ifjúnak adományozta I. Károly. István kiközösítéséről és kegyvesztettségéről semmi közelebbit nem tudunk meg a forrásból, mindenesetre általa a család ősi birtokának egy része kikerült a Ráda-i elődök kezéből.9 A kegyvesztettség csak Istvánt érintette, atyafiságát nem; az 1350-es, ‘60-as években oklevelekben megjelenő Ráda-iak szinte kivétel nélkül mind királyi - közhitelességet biztosító - emberek voltak, akik birtokba iktatások és nemesség igazolások során működtek közre. Ilyen „homo regius” volt az 1368-ban megjelenő Ráda-i Balázs fia Jakab is - Balázst a Ráday család az első ismert őseként tartotta számon. Nagy Iván - és nyomában a többi családtörténeti- és a Rádayakkal foglalkozó munka - egy 1348-as oklevélre hivatkozik, mint Balázs fia Jakab első megjelenése; ugyanakkor a család levéltárában ez az okirat nem található meg. A fellelhető források közül elsőként egy 1368-as oklevélben találkozni vele, amely Bessenyei Tamás fia Egyed, Dobos-i Lőrinc fia Mihálytól vett Vány (Wacya possessio) statutiójáról szól, ahol Jakab mint királyi ember jelenik meg. Akár 1348, akár 20 évvel későbbi az első említése, az mindenesetre tényként kezelhető, hogy a Rádayak közveüen felmenőinek első képviselője: Balázs a 14. század első felében élt, és források híján nem lehet közvetienül kapcsolni a korábban ismertetett Ráda várjobbágy leszármazóihoz.10

A Ráda-iak Rádán lévő birtokállományáról sokáig hallgatnak a források. Ha feltételezzük azt, hogy az alapító Ráda az adományozott birtokának még egészével rendelkezett a 13. század első felében, és a század végén legalább négy leszármazottja élt, akkor ők - a fiági öröklés révén - fejenként legfeljebb a birtok egynegyed részét bírták. A 14. század közepén István kegyvesztettsége folytán az egyik negyed elveszett a család számára, idegen kézbe kerülvén. A leszármazottak köre azonban ennél nagyobb lehetett, minek következtében az István ágától kikerült birtokrész aránya kevesebb. Itt Ráda-i Jakab mellett megemlítendő - a szintén a 13. század második felében élt Ráda-hoz egyértelműen nem kapcsolható - 1399-ben megjelenő Ráda-i Pál fia Jakab fia János lánya Erzsébet asz- szony, akinek ekkor értesülünk rádai örökölt birtokrészéről. Ezen évben ugyanis 12 márkáért11 (48 aranyforintért) zálogba adta Herbordhaza-i Miklós fia Jánosnak a rádai parochiális egyház hetedrészét - már 1332-ben említik papját, akinek egyháza a sziget7 KR1STÓ Gyula (szerk.) Anjou-kori oklevéltár. VI. 1321-1322. 311. p. (848. sz)

8 FÜGEDI 1992. 55-59. p.

9 BAKACS István: Iratok Pest megye történetéhez. Oklevélregeszták, 1002-1437. Budapest, 1982. Pest Megye Múltjából sorozat 5. 164. p. (530. sz.); BÁRTFAI SZABÓ László: Pest megye történetének okleveles emlékei 1002-1599-ig. Budapest, 1938. 50. p. (265. sz.)

10 NAGY 1862. 548-549. p.; BAKÁCS 1982. 237. p. (838. sz.); BÁRTFAI SZABÓ 1938. 82. p. (390. sz.)

11 Összehasonlításként: egy ökörért negyed márkát fizettek. MÁLYUSZ 1942. 297. p.

38