Balogh Zoltán (szerk.): Neograd 2017. Tanulmányok a 70 éves Praznovszky Mihály tiszteletére - A Dornyay Béla Múzeum Évkönyve 40. (Salgótarján, 2017)
Régészet - Horváth Tünde–Guba Szilvia–Bácsmegi Gábor: Boleráz-Baden településrészlet Szurdokpüspöki Hosszú-dűlő lelőhelyen (Nógrád megye, Magyarország)
XL. KÖTET RÉGÉSZET A DORNYAY BÉLA MÚZEUM ÉVKÖNYVE 2017 BOLERÁZ-BADEN TELEPÜLÉSRÉSZLET SZURDOKPÜSPÖKI-HOSSZÚ-DŰLŐ LELŐHELYEN (NÓGRÁD MEGYE, MAGYARORSZÁG) HORVÁTH TÜNDE1 - GUBA SZILVIA2 - BÁCSMEGI GÁBOR3 A lelőhely földrajzi bemutatása Szurdokpüspöki Magyarország északkeleti részén helyezkedik el, közigazgatásilag Nógrád megye pásztói járásában, földrajzilag az Északi-középhegység lábánál, a Cserhát és a Mátra találkozása közt (Cserhátalja), ahol a Szuha patak a Cserhátból és a Zagyva a Mátrából kilépve kiszélesedik és egyesül, Pásztótól kb. 5 km-re délre (1. kép 2-3). Salgótarjántól kb. 20 km, Szécsénytől kb. 30 km választja el déli illetve délkeleti irányban. A lelőhely feltárására a Szurdokpüspöki mellett elhaladó 21-es út a településre bevezető lehajtó ágának kivitelezése és négysávosítása adott okot. A területről korábban egy pásztói amatőr, Tóth László gyűjtött leleteket, így a lelőhely a szécsényi múzeumba ajándékozás útján juttatott tárgyak miatt nem volt ismeretlen a megye régészei előtt.4 Szurdokpüspöki az Észak-magyarországi-középhegység nagytájon belül az Északmagyarországi medencék középtájon, azon belül pedig a Zagyva-völgy kistájon helyezkedik el (1. kép 4,2-3. képek). A kistáj valójában egy észak-déli lefutású szerkezeti árok, amely helyenként völgymedencévé szélesül: egy aszimmetrikus folyóvölgy, Pásztótól délre a bal parton megfigyelhető jelentős talajerózióval. Déli részén pleisztocén agyagok, vörös agyagok, löszderivátumok fedik, a bal partja középső miocén andezit, andezittufa, és kovaföldben gazdag. Jelentős árvizet produkál kora nyáron és ősszel. A talajvíz általában négy méter mélyen jelentkezik. Az uralkodó talajtípus a Zagyva egykori árterén képződött réti öntéstalaj, amelyet humuszos homoktalajok szegélyeznek, a keleti, domblábi részeken löszön barna erdőtalajok képződtek, amelyek még jobb termőképes1 Horváth Tünde PhD: a lelőhelyen feltárt késő rézkori jelenségek és leletek leírása, értékelése (Universität Wien, Historisch-Kulturwissenschaftliche Fakultät, Institut für Urgeschichte und Historische Archäologie, Franz-Klein Gasse 1, 1190 Wien, e-mail: tuende.horvath@univie.ac.at). A kutatást és a megjelentetést támogatta az osztrák Fonds zur Förderung der wissenschaftlichen Forschung (FWF) Lise Meitner ösztöndíja (M 2003-G25/AM 0200321 project, 2016-2018). 2 Guba Szilvia, Kubinyi Ferenc Múzeum, a Halomsíros kultúra jelenségeinek és leleteinek leírása, értékelése (Szécsény, Kubinyi Ferenc Múzeum, H-3170, Ady Endre út 1., e-mail: gubasziM@gmail.com). 3 Bácsmegi Gábor PhD: a lelőhely feltárója (Békéscsaba, Munkácsy Mihály Múzeum, H-5600, Széchenyi u. 9., e-mail: bacsmegi.gabor@bmmi.hu). 4 BÁCSMEGI-GUBA 2007, 6. 372
