Balogh Zoltán (szerk.): Neograd 2017. Tanulmányok a 70 éves Praznovszky Mihály tiszteletére - A Dornyay Béla Múzeum Évkönyve 40. (Salgótarján, 2017)
Régészet - Péntek Attila–Zandler Krisztián: Nyíltszíni paleolitikus lelőhelyek Bér térségében (Cserhát-hegység, Nógrád megye). Előzetes eredmények
módon a leletegyüttesben a regionális (mezolokális) nyersanyagok (pl. mátrai lim- noszilicit, kárpáti radiolarit) teljesen hiányoznak. A 12 darabos egyértelműen paleolitikus eszközkészletben csupán 2 kaparó készült távolsági nyersanyagnak számító kvarcporfírból (7. ábra 5-6: 15. ábra 3.). Közülük az egyik egy keresztélű töredékes (7. ábra 6.) a másik teljesen ép (7. ábra 5: 15. ábra 3.). A 4 szilánkvakaró (7. ábra 1-2: 15. ábra 4-5.), a 3 levéleszköz (8. ábra 1-3: 15. ábra 1-2.), 1 kaparó és 1 retusált eszköztöredék nyersanyaga helyi limnoszilicit (3 db), vagy kovakavics (6 db). A vakarok morfológiailag emlékeztetnek az Aurignacien jellegű hajógerinc alakú (carenoid) vakarákra (7. ábra 3-4:15. ábra 5.). A levéleszközök (8. ábra 1-3:15. ábra 1-2.) töredékes darabok, megmunkálásuk elnagyolt. Nem kizárt, hogy pattintási hiba folytán bekövetkezett törés miatt felhagyott eszközökről van szó. Az egyik darab (8. ábra 1: 15. ábra 1.) csúcsos végű, felülnézetben hossztengelyére kifejezetten aszimmetrikus. Levélhegy volta kérdéses, sokkal valószínűbb, hogy eredetileg kaparó, vagy bifaciális kés volt, illetve annak szánták. Ugyancsak kérdéses a levélhegy rendeltetése egy másik darabnak (8. ábra 3.), amelynek jobb oldalélé különösen elnagyolt, legömbölyített bázisa pedig túlságosan vaskos. Ennek a darabnak az esetében is valószínűbbnek tűnik a kaparó, illetve kés funkció. Klasszikus értelemben vett levélhegy a helyi kovakavicsból készült meziális töredék. A hossztengelyre szimmetrikus, plano-konvex/plano- konvex (paralelogramma) keresztmetszetű (8. ábra 2: 15. ábra 2.). A lelőhely felszíni gyűjtésből származó leletanyagának kulturális értelmezésével kapcsolatban jelentős problémákat vet fel a bifaciális eszközök, illetve a felső paleolitikus Aurignacien kultúrába sorolható eszközök együttes előfordulása. 4.3. Bér-Szár-hegy A lelőhely Bér településtől K-re 1 km távolságra, a Szár-hegy tetején, 272,6 m tszf. magasságban helyezkedik el. Relatív magassága a Bér-patak szintjéhez képest 95-100 m. A lelőhely tulajdonképpen két leletkoncentrációból áll, az elkülönítést csupán az eltérő talajviszonyokból fakadó különböző megtalálási, illetve leletmegtartási feltételek indokolják. Az egyik leletkoncentráció (a továbbiakban SZH-1) viszonylag egyenletes felszínű, minimális erózió jellemzi, ennek folytán határozott talajosodás tapasztalható. A másik leletkoncentráció (SZH-2) ugyanakkor a lapos fennsíknak mintegy a K-DK-i peremén helyezkedik el, az ÉK-től DK-ig terjedő irányban meredek lejtők által határolt. Az erózió folytán a meredek lejtők mentén a feltételezett glaciális szoliflukció folytán a leletanyag legyezőszerűen szétterült. Az SZH-1 leletkoncentráció ÉNy-DK-i irányú hossza mintegy 120-150 m, szélessége 30-40 m. A területen a leletek folyamatosan, viszonylag nagy lelet- sűrűséggel fordulnak elő. A teljes leletegyüttes, illetve az eszközök nyersanyagfelhasználási statisztikája az 5. és 6. táblázatban találhatók. A cserháti nyíltszíni lelőhelyek viszonylatában közepes mennyiségű, összesen 1,447 darabos leletanyagban a helyi, a közeli Buják-Rózsás-tető- ről, vagy Bér-Egresi-dűlőről származó réteges-táblás megjelenésű limnoszilicit dominál (92,74%). A leletek patinázottsága minden bizonnyal részben a helyi limnoszilicit nyersanyag sajátossága, így nem tekinthető kronológiai értékű információnak. Csak a leletanyag jelentősebb részére - amely techno-tipológiai alapon egyértelműen paleolitikus- nak tekinthető - jellemző az intenzív patinásodás. A leletek kisebb részének a felszíne ugyanakkor viszonylag friss, alig patinás. A regionális nyersanyagok között 5 darab radi343
