Balogh Zoltán (szerk.): Neograd 2017. Tanulmányok a 70 éves Praznovszky Mihály tiszteletére - A Dornyay Béla Múzeum Évkönyve 40. (Salgótarján, 2017)
Régészet - Péntek Attila–Zandler Krisztián: Nyíltszíni paleolitikus lelőhelyek Bér térségében (Cserhát-hegység, Nógrád megye). Előzetes eredmények
olarit és 14 darab mátrai eredetű limnoszilicit lelet (ebből 9 db eszköz) található. Két jás- pis nyersanyagdarab is minden valószínűség szerint mátrai eredetű. Négy darab kvarc- porfír és öt darab északi eredetű erratikus tűzkő lelet képviseli a távolsági nyersanyagokat. Nyolc lelet nyersanyagát makroszkóposán nem sikerült azonosítani. Az 51 darabos paleolitikus eszközkészletben (3,52%) a vakarok dominálnak (16 db), amelyek többnyire határozottan Aurignacien jellegű, magas, illetve hajógerinc alakú vakarok (10. ábra 1, 2, 4; 16. ábra 4.). Egy-egy magkővakaró (feltehetően újrahasznosított lamella-magkő) és lamella-magkő, négy véső, három kaparó mellett kilenc retusált penge, illetve lamella is található a leletanyagban. A 11 darab egyéb eszköz kategóriába sorolt lelet között figyelemreméltó egy szilánkolt eszköz, valamint egy nagyméretű, vaskos (76x41x23 mm) kvarcitból készült, mindkét oldalélé mentén fogazott eszköz (11. ábra 2.). Az eszközök között négy bifaciálisan megmunkált darab is előfordul, egy, a hossz- tengelyére aszimmetrikus bifaciális eszköz töredéke helyi limnoszilicitből készült (9. ábra 2.). Ugyancsak helyi limnoszilicit a nyersanyaga egy széles, vaskos eredetileg igen nagyméretű levéleszköznek. A darab mérhető legnagyobb szélessége 47 mm. A törések felszíne részlegesen patinás, tehát régi törésekről van szó, nem zárható ki az a lehetőség sem, hogy a törés pattintási hiba eredménye (11. ábra 1.). Egy levéleszköz töredéke kvarcporfírból (9. ábra 3; 15. ábra 7.) és egy levélhegy kovakavicsból (9. ábra 1; 15. ábra 6.) készült. Négy lelet, 2-2 retusált, illetve völgyeit szilánk fiatalabb őskori, neolitikus benyomást kelt, minden bizonnyal a Lengyel-kultúrába tartozó. Az SZH-2 leletkoncentráció szinte közvetlenül az SZH-1 koncentráció K-DK-i sarkához csatlakozik. A két leletkoncentrációt csupán egy dűlőút választja el egymástól. Az általuk D-i irányban közbefogott mintegy 1/4 körcikknyi terület jelenleg kaszáló, a két le- letes folt tényleges összetartozása így csak valószínűsíthető, egyértelműen azonban nem dönthető el. Az SZH-2 leletkoncentráció ÉNy-DK-i irányú feltételezett hossza mintegy 50-60 m, szélessége 20-30 m. A területen, elsősorban a lejtők mentén a leletek folyamatosan, viszonylag nagy leletsűrűséggel fordulnak elő. A teljes leletegyüttes illetve az eszközök nyersanyagfelhasználási statisztikája a 7. és 8. táblázatban találhatók. A viszonylag kis mennyiségű, 691 darabos leletanyagban a helyi, a közeli Buják-Rózsás-tetőről vagy Bér-Egresi-dűlőről származó réteges-táblás megjelenésű limnoszilicit dominál (94,65%). A limnoszilicit leletek felszíne szinte kivétel nélkül igen intenzíven patinásodott. A regionális nyersanyagot 10 darab mátrai eredetű limnoszilicit lelet, közöttük 1 db nem formális eszköz képviseli. Egy-egy darab C2 obszidi- án és kvarcporfír, valamint hat darab sziléziai eredetű északi, erratikus tűzkő lelet képviseli a távolsági nyersanyagokat. Ez utóbbi nyersanyagból 1 eszköz, 1 penge magkő és 2 lamella magkő (13. ábra 2.) is található a leletanyagban. Techno-tipológiai ismérvek figyelembevétele alapján a leletanyag homogénnek tűnik, egyértelműen paleolitikus és egyértelműen kapcsolódik az SZH-1 területéről származó archaikus paleolitikus leletanyaghoz. A 23 darabos eszközkészletben (3,33%) a vakarók dominálnak (11 db), amelyek többnyire határozottan Aurignacien jellegű, magas, orros illetve hajógerinc alakú vakarók (12. ábra 1-4.: 16. ábra 7-8.). A további eszközök között 3 db véső (12. ábra 7-9.: 16. ábra 9.), 1 db ívelt élű kaparó (12. ábra 10.), 1 db atipikus pengehegy disztális töredéke (12. ábra 6.) és 7 db töredékes vagy atipikus voltuk miatt osztályozhatatlan eszköz található. 344
