Balogh Zoltán (szerk.): Neograd 2017. Tanulmányok a 70 éves Praznovszky Mihály tiszteletére - A Dornyay Béla Múzeum Évkönyve 40. (Salgótarján, 2017)
Régészet - Péntek Attila–Zandler Krisztián: Nyíltszíni paleolitikus lelőhelyek Bér térségében (Cserhát-hegység, Nógrád megye). Előzetes eredmények
ális nyersanyagokban bővelkedő kavicságy mindenképpen lelőhelyformáló szereppel bírt. Ugyanez lehet a magyarázata a fiatalabb őskori leletek előfordulásának is. Az összleletszámban a helyi nyersanyagféleségek dominanciája jelentős (88,34%), a regionális nyersanyagok aránya 10,17%, a távolsági nyersanyagoké csupán 1,49%. Más a helyzet ugyanakkor az eszközök tekintetében, ahol a helyi nyersanyagféleségekből készült eszközök aránya csak 45,24%, a regionális nyersanyagból készült eszközöké 50%, a távolsági nyersanyagoké 4,76%. A helyi nyersanyagból készült eszközök között elsősorban a vakarok (2. ábra 1-6; 14. ábra 4-5.) és a retusált szilánkok jelenléte a jellemző. A mátrai limnoszilicitből készült eszközök spektruma igen széles, a levélhegy töredékét (5. ábra 2.) leszámítva valamennyi eszköztípus előfordul, sőt ez a megmunkált pengék nyersanyaga is (6. ábra 1-3; 14. ábra 6-7.). A hazai szakirodalomban gyakran használt „műhely-műhelytelep” fogalmát15 aluldefiniáltnak érezzük. A lelőhely esetében mindenképpen az ilyen besorolás ellen szólhat az a körülmény, hogy a helyi nyersanyagból készült vakarok nagy része is intenzív használatra utal, valószínűsítve ezáltal, hogy a lelőhely aktivitáskörét egy vakaróigényes tevékenység (feltételezhetően a bőrmegmunkálás) is képezhette. 4.2 Bér-Papi-földek A lelőhely Bér településtől K-re, mintegy 500 m távolságra, a Szár-hegy (272,6 m) felé vezető dűlőút D-i oldalán 220-230 m tszf. magasságban helyezkedik el. Relatív magassága a Bér-patak szintjéhez képest 45-50 m. A lelőhely É-D-i irányú hossza hozzávetőleg 120 m, szélessége mintegy 100-120 m. Ny-i vége egy promontor jellegű dombhát, D-ről egy mély vízmosás határolja. A területen a leletek folyamatosan, de eléggé kis leletsűrűséggel fordulnak elő. A lelőhely viszonylagos meredeksége és a közel 10 m-es szintkülönbség miatt kitett az intenzív eróziónak, emiatt nem zárható ki, hogy a leletek egy része lecsúszott, repozicionált helyzetben találhatók. A belső cserháti medencékben az alsó-pliocén magasabb szarmata („meóciai”) terresztrikum maradékai jelentősebb sze- repűek. Bujáktól D, DK felé Bérig csak kevés elszigetelt roncsa van meg a képződménynek (Buják-Dezső, Buják-Rózsási-földek). Bér Ny-i oldalán, folytatólagosan Vanyarc felé, valamint Vanyarctól Ny-ra egészen Galgagutáig, DK-i irányban egészen Erdőkürtig nagy kiterjedésben lépnek fel az alsó-pliocén, alsó-szarmata és alsó-pannóniai képződmények között elhelyezkedő, homokos-kavicsos terresztrikumok16. Az Öreg-hegy oldalában ugyancsak találkozhatunk vele, de a lelőhelyünk talaja többnyire laza, homokos, tengerparti üledék, tele osztrigamaradványokkal és egyéb fosszíliákkal. A teljes leletegyüttes, illetve az eszközök nyersanyagfelhasználási statisztikája a 3. és 4. táblázatban találhatók. A jelen írás időpontjában még csupán 150 darabos leletanyagban a domináns nyersanyagféleség a helyi, Buják-Rózsás-tetőről vagy Bér-Egresi-dűlő- ről származó limnoszilicit (73,33%). Igen magas a kovakavics aránya (14%), az egy darab nummuliteszes kovakavics nyersanyagdarabot is meg kell említeni. A távolsági nyersanyagokat a kvarcporfír (7,33%) és az erratikus tűzkő (3,33%) képviseli. Érdekes 15 SIMÁN 1988. 16 NOSZKY 1940. 342
