Balogh Zoltán (szerk.): Neograd 2017. Tanulmányok a 70 éves Praznovszky Mihály tiszteletére - A Dornyay Béla Múzeum Évkönyve 40. (Salgótarján, 2017)
Régészet - Péntek Attila–Zandler Krisztián: Nyíltszíni paleolitikus lelőhelyek Bér térségében (Cserhát-hegység, Nógrád megye). Előzetes eredmények
egyenes vonalú, jobb oldalélé enyhén törött, konvex (Racbir double droit-convexe) (4. ábra 2; 14. ábra 1.). Tipológiai alapon és kidolgozását tekintve egyértelműen középső paleolitikus jellegű. Legjobb hazai párhuzamai a Subalyuk-barlang alsó rétegének Moustérien leletanyagából ismertek12. A kaparok között két váltakozó retusálású kaparó (Racbir a retouche allémé) is található, amely a Cserhát-hegység területén más paleolitikus lelőhelyek leletanyagában általában hiányzik. A kaparok többsége archaikus megmunkálású általános típus, minden kultúrspecifikus vonás nélkül. A leletanyagban három tipológiailag különböző véső is található (7,14%). Egy kettős véső deltoid felülnézetű penge szupporton készült. Disztális végének bal oldalán vésőleválasztás (sut troncature). A jobb oldalél retusált disztális vége alatt retusált völgyelés. A proximális szakasz használati retusálást mutat, míg a bal oldalél proximális végén 3 apró vésőpattinték látható (5. ábra 1.). A leletanyag egyeüen bifaciális megmunkálású lelete egy kvarcporfírból készült kisméretű levélhegy proximális töredéke (2,38%). A töredék hossztengelyre szimmetrikus, keresztmetszete bikonvex. Bázisa ívelt vonalú és feltehetően nyelezési célzattal részlegesen vékonyított (5. ábra 2.). A kilenc darab ún. „egyéb eszköz” közül (21,43%) mindenképpen kiemelkedik egy kovakavics szeleten készült igen archaikus benyomást keltő, minden kétséget kizáróan középső paleolitikus fogazott eszköz (4. ábra 1.). A darab bal oldalélének disztális végén clactonien völgyelés látható, jobb oldalát az eredeti kavicskéreg borítja. Sem barlangi, sem nyíltszíni lelőhelyeink leletanyagaiból nem ismert hasonló darab. Ki kell emelni egy sajátos eszközt, mégpedig egy mátrai limnoszilicitből készült elhasználódott szilánkolt eszközt, melynek egyik oldalán feltehetően újrahasznosítási céllal történő csavart profilú vésőleválasztás található (5. ábra 2.). Egy másik, cserháti limnoszilicitből készült darab esetében nem dönthető el egyértelműen, hogy szilánkolt eszközről, vagy pedig a bipoláris üllő technika alkalmazása folytán keletkezett magkő- maradványról van-e szó. Megemlítendő továbbá egy mátrai limnoszilicitből készült és a Cserhát-hegység paleolitikumában korábban alig ismert fúró (5. ábra 3.). A további „egyéb eszközök” retusált, illetve retusált és völgyeit szilánkok. A lelőhely minden kétséget kizáró, egyértelmű interpretálása a kis mennyiségű leletanyag alapján nem lehetséges, ugyanis középső paleolitikus, valamint levéleszközös átmeneti iparra jellemző eszközök mellett a korai felső paleolitikus Aurignacien kultúra jellemző típusai is megtalálhatóak. Meg kell ugyanakkor jegyezni, hogy kaparó, bifaciális darab, Moustérien-hegy és levélhegy ismert az Istállós-kői barlang felső rétegéből is13. Az Aurignacien jellegű leletekkel kapcsolatban azonban hangsúlyozni kell a hajógerinc alakú (caréné) darabok alacsony számát és a vakarók bázisa esetében a leletanyagok többségében nem tapasztalt intencionális törés meglétét (snap-fracture production) (2. ábra 2-3., 14. ábra 4-5: 2. ábra 4-5.). A rendelkezésre álló adatok alapján ez a jelenség csak Andornaktálya-Gyilkos, illetve Andornaktálya-Zúgó-dűlő Epiaurignacien iparba tartozó leletanyagaira jellemző14. A paleolitikus lelőhelyekre általában nem jellemző szokatlan topográfiai helyzet miatt nyilvánvaló, hogy a nagy kiterjedésű, potenci12 MESTER 1989, 30, 1. tábla: 1 ; 1994, III. tábla: 6.; V. tábla: 1. 13 MARKÓ 2015, 19, Fig. 6., 23, Fig. 8. 14 KOZLOWSKI - MESTER 2003-2004; MESTER - KOZLOWSKI 2014. 341
