Balogh Zoltán (szerk.): Neograd 2017. Tanulmányok a 70 éves Praznovszky Mihály tiszteletére - A Dornyay Béla Múzeum Évkönyve 40. (Salgótarján, 2017)
Régészet - Péntek Attila–Zandler Krisztián: Nyíltszíni paleolitikus lelőhelyek Bér térségében (Cserhát-hegység, Nógrád megye). Előzetes eredmények
kált penge nyersanyaga mátrai limnoszilicit (6. ábra 1-3:14. ábra 6-7.). Egy disztális pengetöredék jobb oldalélén a bázis közelében retusálatlan, clactonien völgyelés található. Egy régen törött proximális töredék jobb oldalélén a bázis közelében ugyancsak clac- tonien völgyelés van (6. ábra 6.). Egy hosszabb (72 mm), vaskosabb penge bal oldalélének proximális vége retusált, jobb oldalélén a bázis közelében clactonien völgyelés (4. ábra 3: 14. ábra 8.) látható. A leletanyagban összesen 54 db formális eszköz található, amelyek jelentősebb része (42 db) techno-tipológiai alapon paleolitikus, a további 12 db eszköz neolitikus. A 42 darabos paleolitikus eszközkészletben (a teljes lelettegyüttes 10,42%-a) 14 darabbal (az eszközök egyharmada) a leggyakoribb eszköztípus a vakaró (2. ábra 1-6: 14. ábra 4-5.). Elég határozott nyersanyag-preferencia figyelhető meg, a helyi nyersanyagok dominálnak. Kilenc vakaró nyersanyaga helyi, cserháti limnoszilicit, háromé mátrai limnoszilicit, egy-egy darabé pedig helyi kovakavics, illetve Szurdokpüspöki környékéről származó limnoopalit. Egy-egy pengevakaró, egy kisméretű, megközelítőleg ovális alakú, trapéz keresztmetszetű példány mikropengén készült, körben retusált vakaró, valamint egy nyersanyagdarabon készült vakaró kivételével valamennyi darab szilánkvakaró. A vakarok többsége magas, háromszög vagy megközelítőleg háromszög keresztmetszetű szilánkon készült (2. ábra 1-3; 14. ábra 4-5.). Az eszközzé alakított szilánkok és pengék nem ritkán többé-kevésbé déjeté jellegűek, azaz a morfológiai tengelyük nem esik egybe a leválasztás tengelyével. Egy darab határozottan Aurignacien jellegű hajógerinc alakú vakaró (2. ábra L). A vakaróél általában enyhén ívelt vonalú, félmeredek- meredek, gyakran többszörösen megújított, esetenként aláfutó. Az intenzív használati, illetve megújítási nyomok megléte vonatkozik mind a helyi nyersanyagból, mind a helyidegen nyersanyagból készült darabokra is. Az oldalél retusálása csupán két esetben figyelhető meg. Szándékosan tört bázis két példányon, egy másikon pedig két, oldalirányból történt ferde leválasztás által eliminált bázis látható. A megfigyelhető esetekre a természetes talon jellemző, egy esetben határozott, lágy ütő használatára utaló „ajak” van jelen. A vakarókra általánosságban is jellemző, hogy morfológiailag, tipológiailag leginkább az Aurignacien jellegű leletanyagokban található vakarókra emlékeztetnek. Morfometriai adataik alapján eléggé standardizált, homogén benyomást tesznek, átlagos hosszúságuk 40,8 mm, átlagos szélességük 29 mm, átlagos magasságuk 13 mm. A szórásértékek viszonylag alacsonyak, rendre 9,84%, 7,8% és 4%. Valamivel hosszabbak és magasabbak, mint néhány korábban tárgyalt Aurignacien lelőhely vakarái11. A második legnagyobb eszközcsoportot a 12 db kaparó képezi (28,57%) (3. ábra 1- 6; 4. ábra 2; 14. ábra 1-3). Nyersanyagukat tekintve a helyidegen nyersanyagok dominálnak, a többségé (8 db) mátrai eredetű limnoszilicit, egy darabé helyi limnoszilicit, két darabé kovakavics, egy kisméretű kaparóé pedig kvarcporfír. Morfológiailag meglehetősen változatosak, az egyenes illetve ívelt élű egyszerű kaparok (3. ábra 1.) mellett keresztélű (3. ábra 5; 14. ábra 2.) és csúcsos kaparó (3. ábra 4,6.), továbbá kettős kaparó is található. Ez utóbbi egy konvex-konkáv kettős kaparó (Racbir double convexe-con- cave) helyi kovakavicsból (3. ábra 2; 14. ábra 3.). Egy nagyméretű, nyújtott, de viszonylag vékony szilánkon készült kettős kaparó Gyöngyöstarján környéki limnoszilicitből készült. Bázisa régen törött, aktuális méretei: 61x35*8 mm. Bal oldalélé megközelítőleg 11 PÉNTEK 2016b. 340
