Balogh Zoltán (szerk.): Neograd 2017. Tanulmányok a 70 éves Praznovszky Mihály tiszteletére - A Dornyay Béla Múzeum Évkönyve 40. (Salgótarján, 2017)
Régészet - Péntek Attila–Zandler Krisztián: Nyíltszíni paleolitikus lelőhelyek Bér térségében (Cserhát-hegység, Nógrád megye). Előzetes eredmények
önálló leletkoncentrációnak látszott (Bér #3-#5), a leletkoncentrációkat elválasztó határok csak az ismételt terepbejárások folytán váltak elméleti jellegűvé. A Bér-patak völgyéhez közel, mintegy 200x50 m-es területen 220 m tszf. magasságban helyezkedik el. A völgyhöz viszonyított relatív magassága csupán 40-45 m. A lelőhelytől DNy-i-irányban 100 m távolságra, a jelenlegi erdő vonala mellett 230 m tszf. magasságban található az egyik kis leletkoncentráció („Erdőmellék”; 1. ábra 2.), a másik településfolt pedig további 100 m távolságra, mintegy 240 m tszf. magasságban, már az ÉNy-DK irányú domb gerincének közelében (Bér #6; 1. ábra 3.). A leletkoncentrációk kis mennyiségű, 13 illetve 15 darabos leletanyagával nem foglalkozunk részletesen, mert csupán magköveket és jelentéktelen debitázs-anyagot tartalmaznak, kultúrspecifikus pattintott kőleleteket azonban nem. Az anyag nem alkalmas annak egyértelmű eldöntésére, hogy a #3-#5 lelőhelyen található elsősorban paleolitikus leletanyaghoz kapcsolódik-e, vagy inkább a fiatalabb őskorhoz. Egyetlen nyersanyag vonatkozású adat említendő meg, a gerinc közeli leletkoncentrációban található 1-1 jáspis, illetve erratikus tűzkő nyersanyagdarab. Az összevontan kezelt #3-#5 lelőhely viszonylag kisebb leletanyaga 403 leletet tartalmaz. Különösen alacsony a kisméretű szilánkok (pattintékok) és a pattintás folyamata alatt keletkező törmelékek aránya. Ezek ugyanis a kavicságy területén a természetes ap- rózódás miatt nem azonosíthatók egyértelműen. A teljes leletegyüttes, illetve az eszközök nyersanyagfelhasználási statisztikája az 1. és 2. táblázatban találhatók. A leletanyagban a helyi, feltételezhetően jobb minőségű, a közeli Buják-Rózsás-tetőről, vagy Bér-Egresi-dűlő területéről származó réteges-táblás megjelenésű limnoszilicit dominál (77,17%). A Cserhát-hegység területén található lim- noszilicitféleségek kérdésével Markó András foglalkozott részletesebben. Véleménye alapján a két területről származó nyersanyag esetében ugyanarról a típusról van szó10. A limnoszilicit leletek felszíne különböző intenzitású patinásodást mutat, néhány darab, különösen a tipológiailag fiatalabb őskorhoz kapcsolt leletek egy részének felszíne egészen friss, patinátlan. A paleolitikus leletek nagyobb részére jellemző az intenzív patiná- sodás. A regionális (mezolokális) nyersanyagok egy, nagy valószínűséggel Szurdokpüspöki környékéről származó limnoopalit és 36 darab mátrai eredetű limnoszilicit lelet formájában vannak jelen. Három darab sötétbarna színű radiolarit lelet (2 szilánk és egy nyersanyagtöredék) esetében szabad szemmel nem dönthető el, hogy helyi vagy kárpáti eredetűek-e. Amennyiben kárpáti eredetűek, akkor a távolsági nyersanyagok közé sorolandóak. A biztosan távolságinak tekinthető nyersanyagokat 2-2 db kvarcporfír, obszidián és erratikus tűzkő lelet képviseli. Az utóbbiak a fiatalabb őskorhoz, feltevés szerint a késő neolitikus Lengyel-kultúrához való kapcsolódása nem zárható ki annak ellenére sem, hogy a leletegyüttesben sem kerámia, sem szerszámkő nem található. A leletanyagban található 24 db magkő, illetve magkőtöredék közül egyetlen kisméretű obszidián példány kivételével valamennyi a paleolitikumhoz köthető. Két mátrai limnoszilicit darab mellett elsöprő a 21 db helyi limnoszilicitből készült magkő aránya. Valamennyi magkő nyersanyaghiba miatt felhagyott vagy kimerült szilánkmagkő. A 25 db penge, illetve pengetöredék egy-egy obszidián és erratikus tűzkő lamella (mikropenge) kivételével paleolitikus. A leletanyagban található három darab megmun10 MARKÓ 2005. 339
