Balogh Zoltán (szerk.): Neograd 2017. Tanulmányok a 70 éves Praznovszky Mihály tiszteletére - A Dornyay Béla Múzeum Évkönyve 40. (Salgótarján, 2017)
Néprajz - Várkonyi-Nickel Réka: A családi élet és a közösségi élet rendje a színterei a salgótarjáni acélgyári kolónián a második világháború előtt
A harmincas évek végén a lakmesteri teendőket Jagicza József látta el. Egymástól függetlenül mindegyik beszélgetőtársam számtalan emléket őrzött róla. „A neviben is benne van. Volt itt egy lakmester. Jagiczának hívták, később aztán Jánfalvira változtatta. Ez az utolsó napokig működött a háborúig. A telepen rend és tisztaság vöt. Ő szót, ha a disznóól nem vöt szépen fehérre meszelve, és ő felügyete a hamus vödröket is! Azokat, amikben minden hajnalban lehordták az utcára a tűzhelyből kiszedett hamut, egy nap egyszer végigment egy lovas kocsi, amire felborogatták a hamut, az üres vödörért meg azonnal szalasztották a háziasszonyok a gyereket, hogy a lakásban legyen, mielőtt a lakmester odaér, mert ha rendetlenséget tálát az utcán, dühbe gurut és a gondatlan család vödrét akár a sorompóig is hajlandó vöt rugdosni mindenki szeme láttára, füle hallatára. Hatalmas szégyen vöt. Meg aztán fel vöt osztva az utca tisztítása lakónként. Maka- dám út vöt, nyáron rendszeresen öntözték. A ház egyik legfontosabb része a küszöb vöt, csillognia kellett. Hétvégente a családfők csiszoták, hogy ne legyen kopott. ”26 A sorompókkal elzárt utakon a kolóniára történő be- és kihajtás csak a telepgondnok által kiállított paszturtával, vagyis járatlevéllel volt lehetséges.27 Hasonló rendtartása, gondnoka és térfelügyelője volt a budapesti MÁVAG-kolóniának is.28 Zártságát mi sem jellemzi jobban, mint, hogy éjszakára mind a hét kapuját bezárták. Czele Tamás, volt salgótarjáni fuvarvállalkozó peres ügye a Rimával még 1912-ből való, de jól példázza a szigorú rendtartást a kolónián.29 Czele szemétfuvarozást vállalt az acélgyár területén, és téglákat égetett a gyár részére. Aztán 1909 vége felé közös akarattal megszűnt köztük a szerződéses viszony. A Rima visszatartott a fuvarostól 50 Koronát a szemétfuvarozás után és 200 Koronát 120 000 tégla előállítása után. így Czele Tamás összesen 178 Koronát követelt peres úton a gyártól. A Társulat azzal indokolta a pénz visszatartását, hogy a megbeszélt időre a vállalkozó nem tudta kiszárítva szállítani a téglákat, illetve a szemétszállítási díjat azért fizették alul, mert szerződésük értelmében bírsággal sújtották, mivel a pöce- és hamusgödröket nem tartotta tisztán. Az ügyben az egyeüen tanú, Kaitán Rezső akkori lakmester, az ügy elhúzódása közben meghalt, így ítélet végül nem született. Az ügy elévült. Különleges kapcsolat alakult ki a különböző javítási és tisztítási munkákat ellátó emberekkel, akik nem tartoztak szorosan véve a közösséghez, hiszen nem a telepen laktak, hanem kívülről érkeztek a munka elvégzésére, mégis mindenki ismerte őket. Ilyen volt többek között a böllér, akit minden család ismert. „Török bácsi jött, ő füstöké föl, kihúzott minden kolbász végéből egy kicsit. Nem illett észrevenni. ”30 A leg- alantasabb szakma a pöcegödör tisztítás volt, ezt a munkát, ha lehetett, inkább éjszaka végezték. A nevüket már nem őrizte meg az emlékezet, de „ilyen félig cigányok, vagy mit tudom én, arra vállalkozó emberkék, akik votak. A lakótelepnek vöt egy ilyen gazdasági udvara, és ott votak ilyen lovaskocsik. Meg akkor még nem vöt ilyen szennyvízszippantás, a vécéket ilyen nagy kanalas, rudas valamivel ürítették és átalába éjszaka. És ezt kihordták, a gyáron túl votak ilyen szántóföldfélék és azt 26 Részlet a B. Tiborral [sz. 1927] készített interjúból (2010). 27 BÍRTA 1968: 263, 282-283. 28 PETERDI 1989 29 MNL OL Z 366 77. cs. 2221. o. sz. IV/l/m 30 Részlet a N. Gézával [sz. 1935.] készített interjúból (2012). 324
