Balogh Zoltán (szerk.): Neograd 2017. Tanulmányok a 70 éves Praznovszky Mihály tiszteletére - A Dornyay Béla Múzeum Évkönyve 40. (Salgótarján, 2017)
Irodalomtörténet - Kovács Annta: Globus
Tűz nélküli láng lehetek talán, ablaktalan üveg a sötétség falán? Megtört-bárgyú tömör felhő, napfénytől lágyult, jeges zuhatag, homoklepedő, porzó pára, bamba sivatag? A sivatag a víz hiánya miatt élettelen, terméketlen, az emberi életre alkalmatlan, vagy csak nehezen lakható terület. Végtelensége a határtalan szabadságot idézi, de végtelen kietlenségével a megpróbáltatás, a reménytelenség, esetleg a pusztulás helyszíne is. Az Egyiptom csodái festményének témaválasztása a cigányság eredetmítoszához köthető. Balázs János költői világában, a Glóbusán, ahol még a tenger is sivataggá válik, a kiégett, sivár, bamba sivatag az egyik legerősebb jelképe a cigányság történelmének, évszázados sorsának, nehéz útjának. szenved a test, beszél a szellem: lettünk, vagyunk, forgunk a véges végtelenben. Voltunk, vagyunk s leszünk: sorsunkban körkerék. Megkötöm az idő száguldó kerekét. A kerék az utazás és a vándorló életmód szimbóluma, egyben, ha nem is tudjuk, hogy tudatosan-e, de utalás az őshazára is. A kerék egyetemes jelképe az örök körforgásnak, ciklikusságnak, monotóniának, az elmúlásnak és megújulásnak, az idő múlásának, a változásnak, a sors és szerencse forgandóságának. A lemenő és felkelő Nap, mint kozmikus kerék, az újrakezdés, újjászületés lehetőségét szimbolizálja. Balázs János művészi univerzumában a rendszeresen változó Nap ( kerék) a világ állandóságának biztosítéka. A biztos pont, a káosszal szembeni rend, az élet maga. A nap szerelmese című festményén egy gyönyörű Napkerék látható. A mindennapok monoton, szürke, színtelen ismétlődésben, egyhangúan, magányosan, szegénységben, nélkülözésben teltek a cigánydombon. 283
