Balogh Zoltán (szerk.): Neograd 2017. Tanulmányok a 70 éves Praznovszky Mihály tiszteletére - A Dornyay Béla Múzeum Évkönyve 40. (Salgótarján, 2017)

Irodalomtörténet - Kovács Annta: Globus

Szennyes hegyen élek, pokolban lakom - jajdult fel fájdalmasan költeményeiben, de ugyanakkor ez a hely az otthona, itt érzi magát biztonságban, itt vannak kitéphetet- lenül mélyen a gyökerei, művészete is innen sarjadt és táplálkozik.

Balázs János szüleiről, szűkebb családjáról verseiben keveset beszél, s ez, mintha tudatos elhatározás lenne. Néhány fájdalmas emléktöredék azonban fel-felbukkan lelke mélyéről, jelezve, hogy nagyon erős a családi kötelék, szoros kapcsolat fűzte őseihez.

Anyámat véremben érzem:

dobogó erőként szívemben, folyton elfáradva, sohase pihenten.

Ha olykor tépelődő, idegeket őrlő gondolatom támad, amely idézi Apámat: olyan fájdalomteljes, homályos az emlék, melyet inkább elfeledni, mint idézni szeretnék.

Lehet, hogy apám árnyéka lép mögém,

utána anyám, előtte kék kötény.

Nem kedves emlék: elesettek voltunk amikor éltek, s én csak egy korcs-gumó,

A nagy család, a tágabb közösség, a rög, a Pécskő-hegy cigány lakói viszont benne élnek alkotásaiban. Ritkán jelennek meg mint egyes szereplők, személyek, inkább a cigányság sorsa, léthelyzete az, ami megragadja költői képzeletét. Nem véletlen, hogy a több száz vers között igen ritka az életkép jellegű, bár van ilyen. Az egyikben kis cigány- gyerekek találnak a régi temető romjain szétszórt csontokat, koponyákat, törött babákat, szemüreges, maszatos koponyákat, amikkel örömmel játszani kezdenek. Megrendítő gyermeksors. Egy másikban pedig kocsin (keréken) utazó köszörűs cigány és a gebéket hajtó ostoros vak lány ...lop a tarisznyába a kehesnek abrakot..és a pásztor-botjával odacsap, ahová az égről le, barna szép bőrre feketét süt a nap. Kifejező, erőteljes költői kép, amely a cigányság saját eredetmondaköréből származhat.

De ott van benne a modern ember létérzése is. Még a nap is, ami természetesen világít, világosságot, fényt ad, meleget, életet jelent, erre a népre feketét süt, sötétséget, hideget okoz, pusztítást hoz.

Külön elemzést kívánt a versek színvilága, amelyet most éppen csak érintünk. Balázs János színhasználata azért is figyelemre méltó, mert egy rendkívüli festő verseiről van szó, akinek művészi világában egységet képez, egyet jelent a kép és vers. írásaim is képek, bennük cselekszek, fekszek álbk, lépek...

281