Balogh Zoltán (szerk.): Neograd 2017. Tanulmányok a 70 éves Praznovszky Mihály tiszteletére - A Dornyay Béla Múzeum Évkönyve 40. (Salgótarján, 2017)

Irodalomtörténet - Kovács Annta: Globus

Lebontott házak helyén omló rom és szemét; bűzt, párát lehel, amit az itt élő lakó magába lenyel.

Sok csintalan színű, keserű szagú kupac, s mennyi féreg, kukac hemzsegő mennyiségben az erjedő szemétben, mit bomlás összeszűrt. Néhány sovány malac szemével kutat, orrával túr, rágja az erjedést, nyeli a bűzt.

A Pécskő alatt, a város felett ilyesmit mutat a cigánytelep.

Nem sajnálom, ha a valóságot összekeverem azzal, ami álom.

Ügy csinálom, ahogy senki más: van benne disznótor, sok zsíros hús meg borivás, rosta, szita, szék, gereblye, cserépfazék, vaságy, négylábú, ember, aki él magas fennsíkon: lába közé veszi furulyáját, úgy sípol: köréje szalad három vergődő malac meg egy félős sertés, mert egy közeli sziklában van a kőfejtés, és ott pontosan robbantanak; nálam mindig ilyen mozgalmas a nap.

Ferde, szűk udvarokban, szoros szegletekben disznóólát szegeinek, összeeszkabálnak: szennynek, mocsoknak, bűzlő pocsolyának.

Aki ezt teszi, észre sem veszi, hogy helytelenül, önveszteségére, ott, ahol járó útnak is kevés a hely:

szennyes disznókat nevel. Igaz; ott ő is kalyibaszerű, föld - gödörben lakik, s a szemét, a limlom felnő az ablakig.

Hosszan tartó őszi esőzések áztatják, mossák a Pécskő domb romjait. Mint a füst hömpölyög a vakfalú köd.

Szemét - rongyos a domb, zötyög, pötyög sárga, tépett lomb.

Törött karú árva fák recsegése járja át az ócska telepet, amit a múlandó ősiség nyakig belepett az új város peremén. Viskók tája, elhagyatott, elhanyagolt: minden lakó cigány letör ten elesett: nem is lehet más, mint milyennek született.

280