Balogh Zoltán (szerk.): Neograd 2017. Tanulmányok a 70 éves Praznovszky Mihály tiszteletére - A Dornyay Béla Múzeum Évkönyve 40. (Salgótarján, 2017)

Irodalomtörténet - Kovács Annta: Globus

Úgy lángolok,

Apró betűk, nagy versek, zsongó sóhajtások, nyögő keservek; ordítás, sikoly, melyet az ördög csont furulyán sípol, és angyalok borítanak sóhajtozva rája lepedőt, melyben susog az emberek sóhajtása.

ahogy füstölgők,

olykor morgok is, ordítok, dörgök. Ám semmi harag

nincs cselekvéseimben: eltávozott tőlem az ördög és megjött az Isten.

Az ördög Balázs János költői világában nem pusztán a gonosz, minden rossz elemi megtestesülése, hanem olyan cselekvő szereplő, aki űzi, ostorozza, tépi a költőt, kényszeríti a fájdalmas, kínnal teli alkotásra. Csont furulyán sípol, az egyik legősibb hangszeren játssza dalait.

Verseiben az ördög gyakorta feltűnik, ami nem csoda, hisz pokoli helyen járunk, egy különös város peremén, a cigánydombon.

Mintha valamiféle ősvidék lenne ez a romtelep, amelyben élek, és szennyével belep:

s nem volt egyebem,

csak rongyom, meg kenyerem.

Széthullnak az álmok, s futnak az örömök.

Brutálisan valósághű ábrázolásban mutatja meg e pokol bugyrait, a szegénységet, a nyomort, az éhezést, az elesettséget, a tudatlanságot, a kilátástalanságot. A disznó groteszk jelképe mindennek.

A háziállatként felnevelt kövér disznó általában bőséges táplálékot, jómódot, jóllakottságot jelent, de Balázs Jánosnál a szennynek, a mocsoknak, az alantas életnek a szinonimája is, az öntudatlan létezés megtestesítője. A sovány, vergődő állatok az éhező, kiszolgáltatott emberek jelképei.

279