Balogh Zoltán (szerk.): Neograd 2017. Tanulmányok a 70 éves Praznovszky Mihály tiszteletére - A Dornyay Béla Múzeum Évkönyve 40. (Salgótarján, 2017)

Irodalomtörténet - Csongrády Béla „…a gyönyörök völgyében” – Két korszak a Palócföld élén

ván, Németh János István, dr. Szabó Károly, dr. Tamáskovics Nándor, Tóth Elemér - is maradtak egy ideig. Az 1987/1-es szám viszont hozott némi személyi változást: a bizottságba bekerült Kapros Márta és Vincze János, Tóth Elemér viszont a szerkesztőség tagja lett. A lap jellegének a cím alatti minősítése az 1986/-les számban - tehát még Baranyi Ferenc főszerkesztősége idején - művelődéspolitikairól társadalompolitikaira változott, az irodalmi, művészeti jelző maradt. A külcsín, a tipográfia szintén ugyancsak a korábbi formátumot vitte tovább. Praznovszky Mihály nem írt beköszöntőt, nem fogalmazott meg programot, mondhatni „csendben” látott munkához, amelyet azonban „első nekifutásra” nem sokáig - szűk két esztendeig vagy másként fogalmazva tizenegy szám erejéig - végzett.

Érdemes néhány példával illusztrálni, hogy tartalmilag milyen figyelemre méltó publikációk láttak napvilágot ebben az időszakban. Az 1986/2-es számban „Élő múlt” című, újnak tekinthető rovatban a főszerkesztő beszélgetett Belitzky János történésszel, nyugalmazott megyei múzeumigazgatóval. Az interjú „Az Élet a Történelem tanítómestere” címmel látott napvilágot, majd a megkérdezett „Ezer év előtti néprajzi emlékek a Palócföld névanyagában” című dolgozata következett. Az 1986/5-ös szám ugyanezen rovatában jelent meg „Egy hercegnő - közöttünk” című párbeszéd Vitray Tamás és a Szécsényben élő Lipthay Béláné Odescalchi Eugénie között, amely a neves tévériporter „Csak ülök és mesélek” című műsorában hangzott el, és a lapban nyomtatott változatban is olvasható volt. A kuriózum jelleget sem nélkülöző beszélgetés után ez esetben is az interjúalany „Egy hercegnő emlékezik” című saját írása kapott helyet. A „Valóság” illetve „Valóságunk” című rovatban értelemszerűen a jelenre, közéleti, társadalmi kérdésekre esett a hangsúly, és sorban nyilatkoztak különböző szerzőknek mások mellett gazdaságvezetők (Gressai Sándor, a tűzhelygyár igazgatója, Zsuffa Miklós, a Nógrádi Szénbányák vezérigazgatója, Juscsák György, a Mátraaljai Állami Gazdaság igazgatója) intézményirányítók (Kojnok Nándor könyvtárigazgató, Korill Ferenc, a megyei moziüzemi vállalat, Virág László, a salgótarjáni zeneiskola igazgatója, Reichard Jenő, a megyei kórház főigazgatója). A beszélgetések olyan kérdések köré csoportosultak, mint például „Miért vállalta egy „lerobbant” gyár vezetését?”, „Van-e jövője a nógrádi szénbányászatnak?”, „Miért kell új könyvtár Salgótarjánnak?”, „Érdemes-e a kultúrára pénzt költeni?”, „Mi az egészség ára?”, Szerémi Sándor megyei rendőrfőkapitánynak viszont Nógrád közállapotát kellett megítélnie. Kifejezetten érdekesnek bizonyult, hogy az SKÜ Alkotmány brigád vezetőjét és tagjait arról faggatta Speidl Zoltán, hogy miként élnek 1987 májusában. Ezen évfolyam 1-es számának művészeti jellegű írásai között Aradi Nóra értekezett a III. salgótarjáni országos rajzbiennáléról, a „Műterem” című rovatban jelent meg Wehner Tibor interjúja Szabó Tamás szobrászművésszel, és három írás emlékeztette az olvasókat Czinke Ferenc grafikusművész hatvanadik születésnapjára. Irodalomtörténeti értékűnek minősíthető az 1987/3-as szám, amennyiben mintegy negyven oldalnyi terjedelmet szentelt az akkor száz évvel ezelőtt született Kassák Lajos szellemi örökségének egyrészt a jubiláns saját opusának („Munkásirodalom”) közlésével, másrészt a róla írott tanulmányokkal (Major Ottó „Kassák és Veres Péter vitája a munkásiro- dalomról”, Tandori Dezső „Itt vagyok hát, hogy köszöntsétek éveim”, G. Komoróczy Emőke „Termékenység-motívumok Kassák Lajos számozott veseiben”, Horpácsi Sándor „Kassáknak olyan mindegy”...) A közelmúltat idézte az 1973-ban, fiatalon elhunyt Gere- lyes Endre salgótarjáni származású író nevével fémjelzett novellapályázat, amelynek eredményhirdetésére az 1987-es ünnepi könyvhéten került sor, s amelynek összegzését az egyik zsűritag, Alexa Károly végezte el a ‘87/5-ös számban. A kortárs irodalommal va265