Balogh Zoltán (szerk.): Neograd 2017. Tanulmányok a 70 éves Praznovszky Mihály tiszteletére - A Dornyay Béla Múzeum Évkönyve 40. (Salgótarján, 2017)
Irodalomtörténet - Csongrády Béla „…a gyönyörök völgyében” – Két korszak a Palócföld élén
ló kapcsolattartást viszont azok a rendezvények, estek is igazolták, amelyeknek szervezője és házigazdája a szerkesztőség részéről Laczkó Pál (azaz Pál József) volt, nyilván nem függetlenül a főszerkesztői szándéktól, akarattól. E sorozat révén - mások mellett - Esterházy Péterrel, Hernádi Gyulával vagy Krasznahorkai Lászlóval is találkozhattak a Palócföld kedvelői. Egy Nógrád megyei folyóirat esetében és Praznovszky Mihály érdeklődési körének ismeretében mi sem természetesebb, minthogy a XIX. századi irodalmi hagyomány, az 1964-es centenárium óta még inkább emblematikussá lett Tragédia-költő, Madách Imre személye és munkássága is megjelent a lapban ezen időszakban (is). Az 1986/3-as szám például közöl egy nagy interjút a férje révén Madách-rokon Balogh Károlyné Csernyus Alicevel „Az utolsó nógrádi nagyasszony” címmel. A következő számban az egész „Mérlegen” rovat Madáchcsal foglalkozott. Csongrády Béla Horváth Károly „Madách Imre” című kötetéről, Praznovszky Mihály Leblancné Kelemen Mária „Madách-dokumentumok a Nógrád Megyei Levéltárban”, Szabad György pedig éppen Praznovszky Mihály „Madách és Nógrád a reformkorban” című kötetéről írt. A fentiek mint csepp a tengerben érzékeltetik azokat a tendenciákat, amelyek Praznovszky Mihály első főszerkesztősége idején jelen voltak a lapban. Mint már szó esett róla, ez a korszak nem tartott hosszú ideig, hiszen az 1988/1-es szám impresszumában már semmilyen formában nem szerepelt a neve. Áttette székhelyét Veszprém megyébe, de salgótarjáni születésű értelmiségiként, szerzőként, Madách- és Mikszáth kutatóként egy pillanatra sem szakította meg kapcsolatát a Nógráddal illetve a Palócfölddel. Tizenkét évvel később, a kétezredik évezred első évének első számától kezdve lett Praznovszky Mihály - Pál Józsefet követve - ismét az akkor már régebben, az 1997/1-es számtól irodalmi, művészeti, közéleti folyóiratként (a közéleti jelző 1991-től az első helyen állt) működő lap főszerkesztője. Ez már bőven a rendszerváltást követően történt. Másként nézett ki a tipográfia, és más nevek sorjáztak az impresszumban. A Nógrád Megyei Közgyűlés folyóirataként megjelent lapot a Balassi Bálint Megyei Könyvtár jelentette meg, a felelős kiadó akkor Oroszné Katona Anna volt. Nagy Pál (Párizsi Magyar Műhely) továbbra is főmunkatársként jegyeztetett, megszűnt viszont a szerkesztő bizottság (ezáltal kikerült a grémiumból Ardamica Ferenc, író - Losonc - és Zsibói Béla író - Bátonyterenye), a szerkesztőségnek a következők voltak tagjai: Marschalkó Zsolt (szerkesztő), dr. Kovács Anna (tanulmány), Dukay Nagy Ádám (szépirodalom) és Bakos Ferenc (művészet). Ekkortól lett „szerves” része a lapnak a „Névjegy”, amely - a korábbi, csak név szerinti felsorolás helyett - néhány főbb adattal jellemzi az adott szám szerzőit. (A 2002/5-ös számtól Marschalkó Zsolt már nem volt a szerkesztőség tagja, viszont onnantól datálódik Bagyinszky Istvánná mint szerkesztőségi titkár jelenléte a lapban. Érdekességként megjegyzendő, hogy egyetlen lapszám - a 2002/2-es - erejéig feltűnt a szerkesztőségi tagok sorában Lipták György neve tipográfusként.) Bevezetőt, főszerkesztői programot az újabb „beköszönéskor” sem fogalmazott meg Praznovszky Mihály, bár a lap végi P. S. (Post Scriptum azaz Utószó) jelzetű írás első fele akár annak is tekinthető. Miután abból a későbbiekre nézve is sok minden kiolvasható, érdemesnek, sőt szükségesnek tetszik ezt a részt szó szerint idézni: „Fel sem tudom sorolni mennyi főszerkesztői beharangozót olvastam már életemben. A Mikszáth korabeli nógrádi sajtótörténetet kutatva pille-éltű lapocskák nyitó cikkei a klasszikus szóbombákkal éltek. „Lapunk nem kíván kizárólagos közlönye lenni egyetlen pártnak sem... mi a közügyek pártatlan felvigyázói leszünk... toliunkat csak a tisztesség és az 266
