Balogh Zoltán (szerk.): Neograd 2017. Tanulmányok a 70 éves Praznovszky Mihály tiszteletére - A Dornyay Béla Múzeum Évkönyve 40. (Salgótarján, 2017)
Irodalomtörténet - Kemény Aranka: A hallható irodalom –Keletkezéstörténetek
XL. KÖTET IRODALOMTÖRTÉNET A DORNYAY BÉLA MÚZEUM ÉVKÖNYVE 2017 A HALLHATÓ IRODALOM KELETKEZÉSTÖRTÉNETEK KEMÉNY ARANKA Petőfi Irodalmi Múzeum, Budapest „Úgyis játék az összes földi forma: / hang, mely a hallhatatlant gyakorolja” - írja Kosztolányi hajszálai című költeményében Tóth Krisztina. Bár Kosztolányi hangja nem maradt fönn, s művei mindenki számára más-más hangon szólnak, jellegzetes mozdulatait, testtartását 1929-ben némafilmre vették, s ez különböző konvertálások révén, közel száz esztendő elteltével ma is megtekinthető, élvezhető számunkra. A 16 mm-es, mindössze néhány perces fekete-fehér filmtekercs a költő fiától, Kosztolányi Ádámtól került a Petőfi Irodalmi Múzeum (PIM) gyűjteményébe 1972-ben.1 Közeli barátja és életrajzírója, Aaron Edward Hotchner szerint Ernest Hemingway számára halálos ellenség volt a mikrofon, míg kortársa, Szabó Lőrinc ezt másként élte meg, ő gyakorlott szereplő volt a rádióban. Mint Kabdebó Lóránt fogalmazott: „túl a közvetlen hangtani és az azzal összefüggő esztétikai és pszichológiai problémákon, a vers ritmikai, sőt, értelmezési megoldásaiban is perdöntő segítséget adhat esetenként a szerzői előadás.”2 Az előadó sajátos hangszínnel, hangerővel bír, a hanglejtése, a hangsúlya, a beszéd ritmusa, szünetei mind többlettartalmat adnak az elhangzó műnek. A néma olvasás mellé segédkezet nyújt a szerző alkotásának értelmezéséhez, újra magához emeli a már levált művet, és megidézi azt az időszakos egységet, ami az írót és művét az alkotás idején összekötötte, ami kizárt minden más szereplőt. Az archív felvételek meghallgatása, lejátszhatósága, továbbörökítése az irodalmi muze- ológiának is fontos kérdései. A gyűjtés, feldolgozás és megőrzés összetartozó hármas feladata e célokat szolgálja. A Petőfi Irodalmi Múzeumban Vezér Erzsébet (1915-2003) irodalom- történész volt az, aki 1963-ban tervbe vette az írói hangok és irodalmi emlékezések gyűjtését.3 Felismerve ezek jelentőségét, elsősorban az Ady Endrét ismerő és többnyire külföldön élő kortársait kereste föl Ezen találkozások révén gyakran már elveszettnek hitt tárgyi emlékek kerültek elő, köztük kéziratok, fotográfiák, dedikált könyvek és relikviák, melyek azután kiegészültek az emlékezőkkel, adományozókkal folytatott beszélgetésekkel4 Előbb az igaz1 Ld. Nyugat-mozi - archív fllmfelvételek a Nyugat íróiról, szerk., jegyz. KELEVÉZ Ágnes, KEMÉNY Aranka, SZILÁGYI Judit, DVD, PIM, 2009. 2 Ld. KABDEBÓ Lóránt, A Hangtár szerepe az irodalmi muzeológiában, In Irodalom és múzeum - Tanulmányok az irodalmi muzeológiáról, (A Petőfi Irodalmi Múzeum Évkönyve 11.), Bp. 1974, 96. 3 VEZÉR Erzsébet, Hangmúzeum az irodalomtörténet szolgálatában - Ismeretlen Babits- és Szabó Lőrinc-szövegek, Irodalomtörténet, 1969/1. 158. 4 Ld. Uő., A Fenyő Miksa-gyűjteményrőL Magyar Könyvszemle, 1971/1. 77780. 245
