Balogh Zoltán (szerk.): Neograd 2017. Tanulmányok a 70 éves Praznovszky Mihály tiszteletére - A Dornyay Béla Múzeum Évkönyve 40. (Salgótarján, 2017)
Irodalomtörténet - Végh Károly: Irodalom és identitás – Egy irodalomtörténész – Czine Mihály – irodalomközelítése
a fénybe, nem az ő személye. Nem az eszköz, hanem a mondanivaló erősödött fel. Ez a stílus és megközelítési mód gyökeresen átalakította nála a használt esszényelvet: szépírói eszközök, megközelítési módok kerültek egyenértékű eszközökként a tudományos fogalmak mellé. A stílus retorikai elemei nem öncélúak, sokkal inkább a jellemzést, a megerősítést, a meggyőződést, a figyelemfelhívást, az emocionális befogadást hivatottak elősegíteni. Ettől alakultak át kezében a műfajok: egy halotti búcsúztató, egy köszöntő is az esszé, a tanulmány elemeit hordozta magában. Nem a műfaj megszokott keretei fontosak számára, hanem a mondanivaló. Élőbeszéde - mint ahogy azt Sütő András és mások leírták -, szinte kész, átgondolt tanulmányként is felfogható. Szerkezete, íve van, hangsúlyai. Több alkotó - Németh László, Sütő András, Nagy László - leírták, hogy Czine állás- foglalásai, értékítéletei mennyire bátorítólag, erősítőleg hatottak rájuk. És még egy momentum: különösen esszétanulmányaiban érhető tetten, hogy Czine az alkotói folyamatokra, azoknak alakulására is figyelt. Például Nagy Lászlónál bemutatta, leírta, hogy az élmény hogyan, milyen metamorfózison keresztül alakul át verssé. Ezzel nemcsak a be- avatottságát akarta jelezni - sőt ennek a gondolata állt tőle a legtávolabb -, hanem emberközelbe akarta hozni az alkotás folyamatát, az embertől elszakított, istenítő, üres kultusztól megfosztani az irodalmat, és helyébe valós tartalmakat ültetni, amelyek az alkotónak és a befogadónak egyaránt fontosak: a közösségi érzést, a nemzeti összetartozást és identitástudatot, politikai tisztánlátást, hazugságoktól mentes irodalomértékelést, a valós esztétikai értékeket és a mindent átszövő katarzis élményt. És ez a gondolkodás már elvezet az irodalom egészéről vallott nézetéhez, ahhoz, hogy az irodalom maga az élet: „Az író egy személyben lehet művész és politikus, még próféta is. S az írás egyszerre lehet művészet, tudomány és társadalmi tett, s az írásban fogalmazott »szépség-igazság«: örök. Az író a maga testben, lélekben vállalt közösségének legtermészetesebben vállalt kifejezője lehet, a politikának távlatot adhat; meglátásaiból történelem lesz.” A Czinét felületesen ismerők körében elterjedt, hogy mindenkiről csak a jót mondja. Ez így nem igaz. Valójában az értékek - közösségi és szellemi egyaránt - mentése volt fontos nála, sokszor hajlott az emelkedett hangütésű dicséretre, a jelzőkkel sem fukarkodott, de véleményét a gyengébben sikerült alkotások kapcsán sohasem hallgatta el. Elhamarkodott, vagy túl szigorú ítéleteit - nem sok volt ilyen - a későbbiekben mindig korrigálta. Elkötelezettsége nem vált az esztétikai megítélés akadályává. Viszont árnyaltan fogalmazott, a kritikában nem az elmarasztalást tartotta fontosnak, hanem a továbblépés lehetőségét. A segítő szándékot. Ha valamilyen írói irányzattal nem értett egyet, ha az homlokegyenest más volt, mint az övé, azzal inkább nem foglalkozott. Irodalomtör- ténészi, tudósi témaválasztásai arra a világra irányultak, amely már eleve az övé volt. így is bőven volt mondanivalója, a legnagyobbakról szólhatott, számos terve viszont nem készülhetett el. Többek között Veres Péterről, Tamási Áronról szóló monográfiája. A magyar sors és a magyar történelem is azt hozta, hogy a népi írók is teljességükben mutathatták be a nemzet problematikáját, a megoldásra váró kérdéseket; a legjelentősebb, legprogresszívebb, legtisztább, sokszor a legnaivabb szándékok is itt munkáltak. Az írói sorsok legtöbbje hasonlított az övére: a mélyből törtek a magasba. Soha nem azok mellé állt, akiket a hivatalos irodalompolitika emelt fel. Választásai mindig érték- szempontúak voltak. Margócsy József mutatta ki írásában (Hihetetlen, de Czine hatvan éves), hogy az irodalom, a személyes sors, a vállalt feladat, az eszménykép és a kutatási tárgy mennyire összekapcsolódott nála. (írásait olvasva én is hányszor jegyeztem melléjük: Czine mint234
