Balogh Zoltán (szerk.): Neograd 2017. Tanulmányok a 70 éves Praznovszky Mihály tiszteletére - A Dornyay Béla Múzeum Évkönyve 40. (Salgótarján, 2017)
Irodalomtörténet - Végh Károly: Irodalom és identitás – Egy irodalomtörténész – Czine Mihály – irodalomközelítése
ha saját sorsát is írná! V.K.) A Móricz-könyve kapcsán írta: „Ez a könyv, amelyik a legszebb esszéje a hazai irodalomtörténetírásnak, nemcsak Móriczról szól és vall, hanem magáról, a fiatal irodalomtörténészről is. Mindaz, amit a nagy író a regényeiben, elbeszéléseiben, cikkeiben, vallomásaiban olvashatott, egyszersmind az ő feltörekvő tudásvágyának, törhetetlen akaratának a kifejezése is. És ebben benne van az élet nehézsége, a családi kör gyöngéd szeretete, melege és megtartó, de visszahúzó ereje, az értetlenségekkel és »kinézéssel« vívott kemény harc is. Szinte meseszerű vallomás ez: a hasonlóság felfedezéséről, anélkül, hogy ilyesmire bárhol önleleplező sorokat olvashatnánk.” Munkált Czinében, hogy az ötvenes-hatvanas-hetvenes évek irodalomfelfogását új értékrendbe ágyazza. A népi írómozgalomra - a hivatalos politikai állásfoglalás ellenében is - nagyobb hangsúlyt helyezett. Olyan alkotók mellé állt, akiket az akkori irodalompolitika rangján alul ítélt meg: többek között Nagy László, Juhász Ferenc költészetét tette méltó helyére. Nagyon kifejező - a czinei megközelítést és szemléletének lényegét híven visszatükröző - tanulmánykötetének a címe: Nép és irodalom. Ennek nem mond ellent, hogy alapjaiban a Toldy Ferenc, Gyulai Pál, Horváth János, Keresztury Dezső, Halász Gábor, Sőtér István által alkotott irodalomtörténeten nevelkedett, ezeknek az alkotóknak a szellemi értékeit vitte tovább. Érdemes figyelmet szentelni annak is, hogy Czine a magyar művelődéstörténetből milyen példákat tartott említésre méltónak. Ezek közé tartozik a kálvinista hagyományok, a református kollégiumoknak a szelleme, ahová „csizmás” diákok is bejuthattak, példát szolgáltattak a népi tehetségek felemelkedéséhez, a népi értelmiség megteremtéséhez. A nagyhatású személyiségek példatárait érdemes külön is szemügyre venni, hisz hatásában képes a művelődési-szellemi hangsúlyokat, értékrendeket áthelyezni. Czine népi-közösségi indíttatású témaválasztásai, tanulmányai, előadásai alkalmasak voltak ezeknek a korábban kialakított irodalomelméleti- és történeti hangsúlyoknak az átrendezésére. Arra kényesen ügyelt, hogy a kiválasztott, felmutatott, példává emelt művek mindig a legmagasabb tartalmi, esztétikai és erkölcsi minőséget képviseljék. Jóllehet fontos értéknek tartotta a szociális, politikai, morális indítékokat, de megítélése értékrendszerében az irodalmi mű minősége volt a mértékadó. Nem fordult elő, hogy ezeket valamilyen okból felcserélte volna. Végezetül tőle szeretnék egy rá oly jellemző rövid idézetet leírni, amely az irodalom és az identitás kapcsolatáról szól, és Szárszón, 1993-ban A magyar irodabm jövője címmel hangzott el: „Az irodalom, az irodalmi kultúra mindenütt őrzi az identitást, mindenütt kínálja a szívbéli haza lehetőségét... Egy emberi magatartás meghatározói. Irodalmunk ismeretében mindenki osztozhat az Ady által fogalmazott hitben: „A magyarság szükség és érték az emberiség, s az emberiség csillagokhoz vezető útja számára.” Ezért volt lehetséges irodalmunk segítségével, még a legnehezebb időben, a legnehezebb helyzetben is; számkivetve is - hazát teremteni. Hazát a szívben. Hazát a magasban - ahogy az Illyés vers mondja. Míg az ember nehéz helyzetben verseket tud mormolni az éjben, s sok százados irodalmunk szellemében cselekedni, addig biztosan érezheti lába alatt a földet. S az eget is a feje fölött; biztosan járó csillagokkal. A kultúrának egyik fő ismérve ugyanis - rég tudott igazság -, hogy részesét felvértezi a legkülönbözőbb eshetőségekre. A győzelemre és a vereségre is. Az életre és a halálra is.” 235
