Balogh Zoltán (szerk.): Neograd 2017. Tanulmányok a 70 éves Praznovszky Mihály tiszteletére - A Dornyay Béla Múzeum Évkönyve 40. (Salgótarján, 2017)
Irodalomtörténet - Végh Károly: Irodalom és identitás – Egy irodalomtörténész – Czine Mihály – irodalomközelítése
2017 XL. KÖTET A DORNYAY BÉLA MÚZEUM ÉVKÖNYVE IRODALOMTÖRTÉNET IRODALOM ÉS IDENTITÁS EGY IRODALOMTÖRTÉNÉSZ - CZINE MIHÁLY - IRODALOMKÖZELÍTÉSE VÉGH KÁROLY A Petőfi Irodalmi Múzeum volt munkatársa, Szentendre Czine Mihály a huszadik századi magyar irodalomtörténet meghatározó személyisége volt. Olyan szuverén egyéniség, aki a teljes magyar nemzeü kultúra értékeinek a védelmére törekedett, aki nem tűrte a szellem, a gondolat szabadságának korlátozását. Azok közé az irodalomtörténészek közé tartozott, aki a kisebbségi magyarság kultúráját a magyar irodalom elidegeníthetetlen részének tekintette. Elsőként fogalmazta meg a határon túli magyarság irodalomtörténetét. A kor egyik legjelentősebb irodalmi ismeret- terjesztője volt, következetesen művelte a közérthető irodalomtudományt. Tudósi pályája, irodalomképe alapvetően négy területre irányult: a nyugat plebejus íróira, mindenekelőtt Móricz Zsigmondra és Ady Endrére, a népi írómozgalom nagy egyéniségeire: Illyés Gyulára, Németh Lászlóra, Tamási Áronra, Szabó Pálra, Veres Péterre, az 1945 után fellépő új népi nemzedék munkásságára, Juhász Ferencre, Nagy Lászlóra, Simon Istvánra, Csoóri Sándorra, Sarkadi Imrére és a kisebbségi létben alkotó írókra: Kós Károlyra, Balogh Edgárra, Sütő Andrásra, Fábry Zoltánra, Dobos Lászlóra, Csuka Zoltánra, Herceg Jánosra... Sajátos irodalomközelítéséről, felfogásáról szeretnék képet alkotni, amelyben jelentős helyet kapott a magyarságtudat, az identitás kérdése, a történelmi szemlélet, az emberi-közösségi értékek. Czine Mihálytól először az Arcok és vallomások sorozatban megjelent, Szabó Pálról írt könyvét olvastam. Elragadott sodrása, stílusa, hangvétele, megközelítési módja. Lehet így is írni az irodalomról? Hisz ez - a megfogalmazás csak később kristályosodott ki bennem - maga az élet, az, amit én is kerestem az irodalomban. ízes, hiteles, élettől duzzadó, nem száraz, agycsikorgató tudományoskodás. Szárnyaló stílusa mellett erkölcsiséget sugallt, nagy összefüggésekre hívta fel a figyelmet, történelmi folyamatokba ágyazta mondanivalóját. Azt éreztük, hogy előadásait mindenki érti, az irodalom mindenki ügye lett, azt mondta ki, amit mi is éreztünk, szerettünk volna. Tudtuk már, hogy az irodalom, az irodalomtudomány formáló és megtartó erő. Meggyőződésem, hogy a „plebejusnak”, sőt „nacionalistának” vádolt gondolkodó a magyarság, az irodalom értékeinek újszerű bemutatásával, a legnehezebb világból induló közösség vállalásával és felemelésével a legmodernebb, legeurópaibb lépéseket tette meg. Elvitathatatlan tőle az érdem, hogy az irodalom nemzetalkotó elem lett. Ady Endre így jellemezte a szatmári parasztságot, ahonnan Czine egy juhászcsalád üzedik gyermekeként elindult: „Bölcs világ ez, legmagyarabb világa a világnak. Itt az emberek nem hazudnak akarattal, ha keserű a szájuk, köpnek, ha viszket a tenyerük, üt229
