Balogh Zoltán (szerk.): Neograd 2017. Tanulmányok a 70 éves Praznovszky Mihály tiszteletére - A Dornyay Béla Múzeum Évkönyve 40. (Salgótarján, 2017)
Irodalomtörténet - Végh Károly: Irodalom és identitás – Egy irodalomtörténész – Czine Mihály – irodalomközelítése
nek, s nem őrajtuk múlik, ha az életről nem rángatódik le minden komédiás rongy... Ez itt magyar föld, az első foglalóké, magyar, tehát véres, szomorú, fáradt, sivár, de harcos, de szép, de elpusztíthatatlan.” Czine tudatosan kereste az indíttatás élményeit, a gyökereket. Minden értéket meg kell tartani - vallotta -, fel kell mutatni, és továbbvinni mindazt, ami arra érdemes, hiszen jövőt építeni csak a múlt megtartó értékeire lehet. Tisztességes szegénység volt ez. A szegénységen túl azonban egy kincsesbánya is. Benne volt a falusi világ gazdagsága, kultúrája és emberi tartása. Ide mindig vissza lehetett térni és meríteni ebből az erőből, példává emelni a közösségi életet, a közösségét, ami megtartja az embert. Ady és Móricz szülőföldje az ő világa is volt. Későbbi témaválasztásai - a népi irodalom, a kisebbségi-nemzetiségi irodalmak - erre a fundamentumra építhetők. A fő kérdés mindig a magyarság értékeinek a megtartása, felmutatása, oly módon, hogy az soha ne süllyedjen a provincializmusba, az értéktelenségbe. Számos írásában, előadásában idézte Ady Endre Vallomások a patriotizmusról című írásának egy mondatát: „A magyarság szükség és érték az emberiség és az emberiség csillagokhoz vezető útja számára.” Ez a mondat Czine életútjának a mottója is lehet. Indulásának és egész pályájának középpontjába Ady Endrét és Móricz Zsigmondot állította, hisz Ady képes volt a kor minden gondját kifejezni. Új szemléletet, új hangot hozott. Ő volt a nagy felszabadító, a teljes élet megszólaltatója, aki nem csak egyes verseivel hatott, hanem egész költészetével, emberi lényével, politikai meglátásaival. Ez az ország ugar, melyet fel kell törni. Forradalom kell, egyenlőség, demokratizmus. Talán ez a látásmód fogta meg leginkább Móricz Zsigmondot is, melyet lírában Ady, ő pedig prózában igyekezett megvalósítani. Czine az irodalomtörténeti igazságok felismerésén túl Ady és Móricz életművében saját pályájának a programját is látta. Példaképet helyes szemléletre, hozzáállásra, látásmódra, azt, hogy mindenki merjen önmaga lenni. Ady - Czinét idézem -, „a művészetet eszköznek, fegyvernek tekintette, a teljes életért, a mindenért folytatott harcban.” A közéleti szenvedélyű, néppel együtt élő értelmiség példáját látta benne. Azt a felismerést, hogy a kelet-európai kis népeknek, a magyaroknak, a románoknak és a szlávoknak ösz- sze kell fogniuk a Kárpát medencében. Móriczról szóló monográfiájának is az erősségét az adja, hogy a művek elemzésén túl jelentős kor- és társadalomrajzot ad, komplex tudományos módszer az, ahogy a tárgyához közelít, tartalmi gazdagság és szemlélet jellemzi. Ezek már túlmutatnak a móri- czi életművön. Hisz például Móricz stílusának elemzésekor fogalmazza meg, hogy a realizmus és a modernség nem egymást kizáró, hanem egymást feltételező fogalmak. Őt idézem: „... az új csak a hagyományokba ágyazottan lehet igazán életképes, a magyarság és modernség nem egymást kizáró fogalmak. Magyar író modern csak magyarul lehet.” Czine Mihály akkor van igazán elemében, mikor nagy távlatokban, nagy ívben, széles összefüggésrendszerben tudja vizsgálni az irodalmat. Szerves, fejlődő egésznek látja azt, és fogalmilag tisztán tudja kibontani annak áramlatait, fejlődését. Czine Mihály életművének egyik súlypontja a népi irodalom kutatása, értékeinek a felmutatása és annak védelme volt. Szükség is volt erre a védelemre, hisz a mozgalom eredményeit gyakran elhallgatták, félreértették, tudatosan elferdítették. Mellettük való kiállása - olyan időben, mikor az értékek devalválódását, tudatos torzítását éltük - személyes sorsát is meghatározták: kirekesztették, művei nem jelenhettek meg, nem lehetett az Akadémia tagja. Mindez nem tántorította el őt, konokul ragaszkodott elveihez. 1993- ban Szárszón az 1943-as találkozóra emlékezve mondta: „...a népi irodalom a magyar 230
