Balogh Zoltán (szerk.): Neograd 2017. Tanulmányok a 70 éves Praznovszky Mihály tiszteletére - A Dornyay Béla Múzeum Évkönyve 40. (Salgótarján, 2017)

Irodalomtörténet - Fűzfa Balázs: Grammatikai metaforák Arany János néhány balladájában

vonzatok) egymás helyébe való átlépését, illetve az alkalmi szófajváltást és az ige tárgyas- ságának, határozottságának megváltoztatását értjük. A létrejövő alkalmi jelentés ezekhez a nyelvtani elemekhez, mozzanatokhoz kötődve jelenik meg. Kétségtelennek tűnik, hogy Arany János a korábbi magyar költészethez képest sokkal nagyobb arányban használta fel verseiben ezt az eszközt mint poétikai funkcióval bíró jelentésteremtő gesztust. Későbbi vizsgálat tárgya lehet, hogy ez a kijelentés empirikusan alátámasztható-e, illetve kimutatható-e szignifikanda a változók között. Itt most csupán néhány példát hozunk állítá­sunk helytállóságának ha nem is bizonyítására, de érzékeltetésére: vonzattévesztés, toldalék­felcserélés: „Puha lábán nem teve kárt a talló” (Tengeri-hántás); „Add meg kegyelemre, jó Szondi, magad”; „Kelevéze ragyog vala balján” (Szondi két apródja); többesszám kifejezése egyes számú igealakok ismétlésével: „És pengeti, pengeti, sírván” (Szondi két apródja); sza­bálytalan szórend: „Fojtva, teremről rejti teremre / Halk zokogását asszonyi bú” (Tetemre hí­vás); „Ötszáz, bizony, dalolva ment / Lángsírba welszi bárd” (A walesi bótrdok) szóteremtés, költői szóalkotás (a hapax legomenon egyben grammatikai metaforának is tekinthető, ami­kor más, jól azonosítható jelsor, grammatikai elem helyett áll): „Kérve, kellve, kevesebbet” - ‘kelletlenül’ (Epilógus); „tereh” - ‘teher” (a köznyelvben már nem használt, csak tőváltozatá- ban élő hangátvetéses szóalak a A walesi bordókban) stb. - Említsük meg továbbá külön a hangtest nélküli jelentéshordozókat: az írásjeleket, illetve a nyomdai kiemelésekkel, a törde­léssel történő jelentésteremtést, melyeket a magunk részéről szintén a grammatikai metafo­rákhoz hasonlatos jelenségnek tartunk, hiszen ezek is a nyelvi elemek két síkjának összeját- szatásával hoznak létre jelentésoszcillációt és -disszeminádót (a szó eredeti jelentését módo­sítják, s a szöveget olvasóként a két jelentés egymásra hatásával együtt fogadjuk be - lénye­gében éppen ezért jön létre a trópus).10 Ez a jelenség, egyben szükségszerűség a referencialitás-kényszer eltűnésével, a szét- esettség-érzet felerősödésével, a poétikai paradigmaváltással (stb.) magyarázható, s az alábbi verselméleti következményekkel jellemezhető: 1. A nyelv a maga szabályosságával és kanonizáltságával már nem képes a modern ember létezésének bonyolult, árnyalt viszonyrendszerét leképezni. A klasszikus poétikai eszközök segítségével már megragadhatatlan és elmondhatatlan a jelen összetettsége. Ezért veszélybe került az emberek közötti, nyelv általi megértés fo­lyamata és mibenléte. 2. Ugyanakkor a költő/író annak tudatában hoz létre nyelvi eszközökkel nyelvi alap­anyagból műalkotást, mert paradox módon azt is tudja, hogy nincs hatékonyabb 10 Az írásjelek/idézőjelek túl nem dimenzionálható szerepével kapcsolatban lásd például: TARJÁNYI Eszter, Az értelmezésmódok ütközőpontjában: a ballada, az allegória és a palinódia = A magyar irodalom történetei, főszerk. SZEGEDY-MASZÁK Mihály, Bp„ Gondolat, 2007, 384-394, különösen: 391; KAP- PANYOS András, Balhda és románc = Uo., 395406, különösen: 400, 405; MARCELLI, Miroslav, A Barthes-példa, ford. KESERŰ József, Bp., Kalligram, 2011, 279-278. Az írásjelekkel és a tördelés szerepével kapcsolatban pedig lásd az alábbi kötetet: SZERDAHELYI István, Irodalomelmélet min­denkinek, Bp., Nemzeti Tankönyvkiadó, 1996, különösenáz írásjegyek és írásjelek kifejezőképessége (257- 260) és A sortördelés kifejezőképessége című fejezet (260-263). - Ugyanerre, illetve a kiemelések jelen­tésalkotó szerepére vonatkozó további példákat lásd egyik tanulmányunkban: Kommunikáció, (homo)erotika és magatartásszimbólumok Arany János néhány balladájában = F. B., I. m., 23-34. 159

Next

/
Thumbnails
Contents