Balogh Zoltán (szerk.): Neograd 2017. Tanulmányok a 70 éves Praznovszky Mihály tiszteletére - A Dornyay Béla Múzeum Évkönyve 40. (Salgótarján, 2017)
Történelem - Fodor Miklós Zoltán: A Magyarországi Kárpát Egyesület Salgótarjáni Osztálya (1923–1944)
XL. KÖTET TÖRTÉNELEM A DORNYAY BÉLA MÚZEUM ÉVKÖNYVE 2017 A MAGYARORSZÁGI KÁRPÁT EGYESÜLET SALGÓTARJÁNI OSZTÁLYA (1923-1944) FODOR MIKLÓS ZOLTÁN Dornyay Béla Múzeum, Salgótarján Bevezetés A Magyarországi Kárpát Egyesület (MKE) 1873. augusztus 10-én alakult meg Tátrafüreden, a világ hetedik, kimondottan turista- és hegymászó céllal létrehozott egyesületeként. Célja eleinte a Magas-Tátra feltárása és megismertetése volt. Turistautakat létesítettek, menedékházakat és védkunyhókat építettek a Magas-Tátrában. Az egylet központja a Szepességben volt: 1883-ig Késmárkon, 1884-1891 között Lőcsén, majd 1920-ig Iglón. Az 1870-es évek végétől sorra alakultak az osztályok, melyek a különböző hegységekhez közel fekvő, zömmel felvidéki városok turistaéletét szervezték meg. Az osztályok tevékenységi köre nem merült ki a Tátra és környéke hegycsoportok turisztikai művelésében, természeti és néprajzi gyűjteményeket állítottak ki, állat- és növényvédelmi akciókat indítottak. 1890 előtt többször is megalakult a Budapesti Osztály (1877, 1880, 1888), amely vitatta azt, hogy az egyesület központja a Szepességben legyen.1 1891-ben a fővárosi osztály önállósodott, és megalakították a szintén meghatározó turisztikai szerepet vállaló Magyar Turista Egyesületet Míg a Kárpát Egyesület jellemzően a Magas Tátra és az északi Kárpátok hegységeinek turisztikai művelését tűzte ki célul, addig a MTE figyelme inkább a középhegységi, illetve az egész ország területére kiterjedő turizmus fejlesztése felé fordult, bár nekik is voltak magashegység közeli és az ottani turizmust művelő osztályai.2 1891-ben alakult meg az Erdélyi Kárpát Egyesület (EKE) az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület szárnyai alatt. Tevékenysége szintúgy nem korlátozódott a szűkebb értelemben vett turistáskodásra, hiszen az erdélyi kultúrfejlődés egyik legnevesebb képviselője lett - kezdeményezője számos ipari, kereskedelmi és kulturális akciónak. Önállóságát a MKE irányába megtartotta.3 Trianon után, 1930 körül állt ismét talpra az EKE, különállását a második bécsi döntés után is megőrizte a visszakerült erdélyi részeken. A 19-20. század fordulóján gombamód alakulnak a különböző településeken a turista egyesületek. 1908-ban válik ki a MTE-ből az egyetemi osztály, és megalakítják a Budapesti Egyetemi Turista Egyesületet. A sísport fő meghonosítói Magyarországon, valamint elsőként hoztak létre barlangkutató szakosztályt, 1929-ben.4 A munkásság turista egye1 JELLINEK János: A magyar természetjárás története. Budapest, 1939. (A továbbiakban: Jelűnek), 22-23. 2 Uo. 37-38. 3 Uo. 41-43. 4 Uo. 55. 124
