Balogh Zoltán (szerk.): Neograd 2017. Tanulmányok a 70 éves Praznovszky Mihály tiszteletére - A Dornyay Béla Múzeum Évkönyve 40. (Salgótarján, 2017)
Történelem - G. Toronyi Judit: A „központiság” hatása a választói társadalomra (1886–1914)
\ \ adja a választókerületi központ jövedelem szerint választóinak a döntő hányadát, akik kétszer annyian vannak, mint a földbirtok jogon választók. 1914-re jelentős létszámnövekedés tanúi vagyunk a jövedelem alapján választóknak a választókerületi központokban. Számuk 877 főről közel a kétszeresére, 1735 főre emd- kedik. Ez 1914-ben Nógrád vármegye jövedelem szerint választóinak a fele. Megállapíthatjuk tehát, hogy a megyében a jövedelem jogcímen választók egyik fele a választókerületi központokból kerül ki. Természetesen a központok között is vannak létszám és aránybeli eltérések. Balassagyarmat és Losonc a két döntő fölénnyel rendelkező települése a megyének, ahol a központok jövedelem után választóinak a 80%-a él. A két település a választókerületen belül is meghatározó a jövedelem jogcím koncentrációjában, hiszen a jövedelem jogcímén választóknak az 1914. évben mindkettő esetében a 81%-a él. A kerületi központok iparosodásában élenjáró város volt Losonc. A város közel 12 ezer fős népességéből 2746 fő dolgozott az iparban 1910-re.17 „Az 1859. évi császári nyílt parancsra születő iparrendtartás már - a méregfogaitól megfosztott céhek életben hagyása mellett - lényegében az iparszabadságot cikkelyezte be, és szakmatársulásokba próbálta a városi és vidéki kézműiparosokat összevonni. Ezt a rendelkezést koronázta meg az 1872. évi ipartörvény, a már teljesen formálissá vált céhek kötelező eltörlésével (ipartársulattá alakulásukat 3 hónapon belül engedélyezte). Végül az 1884. évi XVII. te. a száznál több iparossal bíró helységekben kötelező érdekképviseleti szervek (ipartestületek) megalakításáról határozott.”1 Pokorny Gusztáv losonci polgármester az 1887. évi jelentésében számolt be arról, hogy „az 1884. évben alkotott ipartörvény intézkedéseit teljes mérvben életbe léptettük, a megalakult ipartestület működését minden irányban a törvényeknek megfelelően teljesíti és büszkén állíthatom, hogy losonczi ipartestület mostani szervezetével és munkakörével mintapéldányául szolgálhatna más, sokkal népesebb lakossal bíró városok ilynemű intézményének. Munkakönyvét az ipartestület életbe lépte óta 687 db állíttatott ki, 1887-ben 93, összesen 780 db. A tanulók száma a múlt év végéig 247, felszabadult 60, az iparos tanulók száma maradt 187.”19 Losoncon nem csak az önálló iparosok élnek nagy számban, hanem számos ipari üzem foglalkoztat munkásokat. A Borovszky20 megyei monográfia nagyobb ipari üzemként sorolja fel Losoncon a Borsodmiskolczi Gőzmalom Rt-t, Sternlicht S. és társai zománcozó gyárat, Rakottyai György és társai zománcozó gyárat, Wohl Aladár ipari és mezőgazdasági szeszgyárat, továbbá egy- egy szeszfinomítót, mezőgazdasági gépgyárat, gőzfűrésztelepet, sörétgyárat, textilcipőgyárat, Nemzeti Egyesült Textilművek posztógyárát, gőztéglagyárat, ezüst és ötvösműgyárat. A megyeszékhely Balassagyarmat csak a második helyen áll az iparból élők létszáma tekintetében. Ezek nagy része önálló kisiparosként vagy kisipari szintű műhelyekben dolgozott, mivel a korszakban nem találunk Balassagyarmaton 20 főnél nagyobb számú munkást foglalkoztató vállalatot. 17 Magyar Szent Korona Országainak 1910. évi népszámlálása. Budapest, 1913. 18 KÖVÉR 1982. 176-177. 19 IV. 405. Nógrád vármegye alispánjának iratai MNL NML 1888. (536/1888.) 20 SZTUDINKA 1911. 210-236. 112
