Balogh Zoltán (szerk.): Neograd 2017. Tanulmányok a 70 éves Praznovszky Mihály tiszteletére - A Dornyay Béla Múzeum Évkönyve 40. (Salgótarján, 2017)
Történelem - Bódi Györgyné: Domokos Lászlóné Löllbach Emma Eleonóra (1885–1966)
sét szolgáló bizottságban dolgozott. Tagja volt a Salgótarjáni Önkéntes Tűzoltó Egyesületnek, ahol ellenőri tisztséget látott eL2 A korabeli település vallási életét bemutató legkorábbi kiadványok egyike pedig azt erősíti, hogy Löllbach Emma Eleonóra szülei jó anyagi viszonyok közepette éltek, és köztiszteletnek örvendő polgárok voltak településünkön. Löllbach Gusztávné Gärtner Emma neve 1887- ben az evangélikus egyházi adóra kötelezettek között első helyen található évi 6 forinttal, a római katolikus vallású Löllbach Gusztáv pedig 1886-ban az evangélikus papiak építésére 5 forintot ajánlott föl3 Löllbach Emma Eleonóra elemi iskolai tanulmányait Salgótarjánban végezte el, majd Besztercebányán a felsőbb leányiskolában tett sikeres vizsgát. Tanítói oklevelet Budapesten, a II. kerületi Csalogány utcai tanító- és nevelőképzőben kapott, tanára volt Nagy László. A fővárosi Erzsébet Nőiskolában polgári iskolai tanárnői diplomát szerzett nyelv és történelemtudomány szakon. 1907-ben házasságot kötött Domokos Lászlóval, aki közigazgatási bírósági tanácsjegyzőként dolgozott, Szegedről származott. Domokos Lászlónéra rendkívül inspiráló hatással voltak a náluk vendégségbe járók közül Juhász Gyula, Babits Mihály, Tömörkény István, Móra Ferenc. A tanítás mellett újságírással is próbálkozott, Budapestre kerülve 24 évesen elkötelezte magát egykori képzős tanára, Nagy László tudományos, a gyermeklélektan fontosságát hangsúlyozó felfogása mellett. Fennmaradt egyik tanévnyitó beszéde: „Iskoláink mai formája nem kedvez az egyéniség és az egyéni szabad alkotótevékenység kifejtésének... Túlzottan intellektuális jellegű a mai iskola, még az újabb nagyrészt csak mechanikus munkáltatás mellett is. ’4 Nagy László (1857-1931) 1906-ban szervezte meg a Magyar Gyermektanulmányi Társaságot, hangsúlyozva, hogy a társaság célja a gyermek lélektanának tanulmányozása, a gyermekszeretet minden körben általánossá tétele és az egyes ember és a társadalom érdeklődésének felkeltése a gyermek életjelenségei iránt. A ma olvasója számára talán furcsa, de tény, hogy több évszázadig a gyermeket kicsiny felnőttként kezelték, a gyermekmunka természetes volt. 1899-ben Ranschburg Pál kísérleti laboratóriuma elvégezte a szükséges vizsgálatokat, a pedagógiában azonban a tanulságok levonása, a módszerek kidolgozása és alkalmazása késett. A gyermek sajátosságának megismerését szolgálta a társaság által kiadott „A Gyermek” c. lap is. Nagy László pedig 1908-ban publikálta „A gyermek érdeklődésének lélektana” c. munkáját. Hatása igen nagy volt, Domokos Lászlóné Löllbach Emma Eleonóra ritka hűséggel, okossággal, tisztánlátással látott hozzá e modern gyermeklélektani elvekre épülő pedagógia megvalósításához. A Magyar Gyermektanulmányi Társaság tagjaként másokkal együtt modern angol, francia, belga, német és osztrák iskolákba és gyermektanulmányi laboratóriumokba látogatott. Látta, hogy az oktatás szaktantermekben zajlik, fiúk és lányok együtt tanulnak, illetve nem is megtanulják a tananyagot, hanem feldolgozzák. Pozitívnak értékelik a természettel való szoros kapcsolatot, a munkáltatást. 2 Magyar Nemzeti Levéltár Nógrád Megyei Levéltára. V. 171 a Salgótarján Nagyközség képviselőtestületének közgyűléséről vezetett jegyzőkönyvek 3 Salgó-tarjáni protestáns egyház értesítője 1888. évről. Salgó-Tarján. Friedler Ármin nyomdája. 1889. p. 10-11 4 BÚZÁS László: Az „Új Iskola” pedagógiája. Budapest. 1969. 102
