Balogh Zoltán – Fodor Miklós Zoltán (szerk.): Neograd 2016 - A Dornyay Béla Múzeum Évkönyve 39. (Salgótarján, 2016)
Történelem - Szepessyné Judik Dorottya: A „nagy háború” egy losonci önkéntes szemével – Patak Károly első világháborús visszaemlékezése a galíciai harctérről
robbanó töltényt behevedereztünk, úgy hogy 225 rendes és 25 robbanó töltény volt egy- egy hevederben. 20 000 töltényünk volt készenlétben. A völgynek a túlsó oldalán magas hegy emelkedett, az alján fátlan, de azután sűrű magas erdővel borítva. Péter nézi a hegyet és egyszerre megkapja a karomat: Nézzen oda mennyi muszka ereszkedik le az erdőből! Csak ugyan rajvonal egymás után sűrűn, még ennyi muszkát nem láttam! Hozzáugrottam a géppuskához, beirányítottam, a távolságot már tudtuk, 700 lépés légvonalban, s a puskám kezdett kattogni. Csakhamar beleszóltak a többi osztagbeli géppuskák úgy, hogy a vidék csak úgy zúgott. Az oroszok most már menekültek volna, de nem volt hova. Előre-hátra csapódtak a golyók úgy, hogy hullottak rakásra. A megmaradt oroszok pedig rohantak a völgybe, ahol megadták magukat. Az orosz tüzérség még egy nehányat lőtt, de amikor észrevette, hogy gyalogságuk elpusztult, sürgősen elmenekült. ” December 12-én általános támadás volt elrendelve az orosz állások ellen, de a magaslatokon üresen találták azokat, éjjel az orosz visszavonult.25 Folytatva az orosz üldözését a 39. hadosztály december 16-án Zakliczynig nyomult előre, ahol a hadtestnek a Dunajecen való átkelését biztosította. Ehhez a 16. ezred a fél III. zászlóaljat egy lovasszakasszal a zak- liczyni hídhoz küldte. A félzászlóalj a híd közelében lövegtüzet kapott, mire a hídtól É-ra levő magaslaton vett felállítást, ahonnan a híd környékét szintén tűz alatt lehetett tartani. A hadosztályt december 17-20. között átmenetileg a 3. hadsereg kötelékébe helyezték és Tarnów felé irányították, ahol Rzuchowánál erős orosz állások ellen többnapos kemény véres harcot vívott. December 20-án az ezred Gromnikra ment, innen 21-én tovább Staszkówkába. December 23-án, az ezred elővédét képezve ért az ezred a Dobrotyn 517- es magaslatra. Az ellenség a Dobrotyntól jó 2 km-re az Obszár 487-es hegyen húzódó országút mentén volt állásban. „Az ezred az Obszáron levő tüzérséget és fedezetét az erdőben fedve megközelíti, tűzzel rajtuk üt és az Obszárt birtokába veszi”-adta ki a támadásra a parancsot az ezredparancsnok. AIII. zászlóaljba tartozó Gyuris a 2. harcvonalba került. Gyuris Ferenc a december 23-24-i dobrotyni harcokról: „Minket, azaz a honvédséget itt felváltottak és feneketlen sárban vittek Tarnów más oldalára. Keserves út volt ez, még a lábainkat is alig tudtuk kihúzogatni a jéghideg sárból Valami erdőn át fel a hegyre, katonai nyelven magaslatra, de ez már fátlan volt. Ezen a helyen fogtak el tegnap 300 oroszt, akik támadták a frontunkat. Az orosz puskák ott hevertek rakáson, de senkit sem érdekeltek. Még pedig azért nem, mert hirtelenében orosz ágyútüzet kaptunk - oldalról ami mindig veszedelmes dolog, hát még itten ahol a köves talajban nem is lehetett fedezéket ásni... Most még előbbre nyomultunk, s végül elértük a magaslat gerincét, ahol már jobb talaj volt, s itt beástuk magunkat. Előttünk mély völgy, az alján csobogó patak, de itt fent nálunk egy csepp víz sem volt sehol... Bár én jól bírtam a szomjúságot, mégis nagyon szenvedtem a szomjúságtól s ami annál rosszabb, még csak kilátásunk sem voü, hogy vacsorát vagy kávét kaphatnánk. És pont máma Karácsony napja volt. Hogy méltóan megünnepelhessük a szent estét - arról az orosz gondoskodott. 24 cm-es nehéz ágyúkkal kezdte lőni állásainkat... Közben sötét este lett, de az ágyútűz tovább tartott. Minden lövésnél mintha kigyúlt volna az ég és akkor már jött is a hanggal együtt a cukorsüveg nagyságú gránát, mély gödröt kivágva ahova leesett. 26 GYURIS i. m. 212-213. - DESEŐ 1941. 69. 96
