Balogh Zoltán – Fodor Miklós Zoltán (szerk.): Neograd 2016 - A Dornyay Béla Múzeum Évkönyve 39. (Salgótarján, 2016)

Történelem - Szepessyné Judik Dorottya: A „nagy háború” egy losonci önkéntes szemével – Patak Károly első világháborús visszaemlékezése a galíciai harctérről

A sötétben nem lehetett lelátni a völgybe, és a meredek lejtőn járőrök sem mehettek le. Csak az állásból figyelhettünk, de alig egy néhány lépésre le. Hirtelen jobb oldali frontsza­kaszon ordítás támadt. Urra, urra! ez az oroszok csatakiáltása. Lóhalálában küldönc jött és parancsot hozott, a géppuskákat hátravonni és jobb oldal felé irányítani. A támadó oroszok oly csendben támadtak meg jobb oldalt, hogy még csak nem is vet­ték észre őket, csak akkor amikor már a rajvonalankban voltak. 360 emberünket elfog­ták és elvitték őket a frontról azután meg tovább támadni akartak, de géppuskáink meg­szólaltak, és a támadó sereg (mert sokan voltak) megtorpant, és sietve visszahúzódott. Tartalékból betömték a frontrést és minket azaz a géppuskásokat visszaküldték helyünk­re. Távollétünk alatt is támadás volt, itt azonban az oroszokat már készenlétben várták, úgy hogy az oroszok érzékeny veszteséget szenvedtek, s ahogy mondani szokás, véres fej­jel elmenekültek otthagyva sebesültjeiket, habttaikat. ” Gyuris Ferencet tovább kínozta a szomjúság, ezért arra számítva, hogy ott talál kutat, a legközelebbi ház felé indult. Szerencséjére, a házban levő magyar tisztek elküldték onnan, mert nem sokkal később a házat ágyútalálat érte. Egy erdő felé igyekezett, amely előtt egy mélyedés volt, itt remélt vizet. Folytatva útját, az erdőből oroszul szóltak rá: Sztoj, poddaj sza, azaz Állj, add meg magad! „Bár ehhez hasonlóval számoltam, mégis megijedtem, de a követ­kező pillanatban sortűz dördült él én meg földre vágtam magam, és gurultam le a mélyedés­be, követve sűrű puskaropogássaL ” A mélyedésben már biztonságban volt, de gurulás köz­ben elvesztette revolverét és távmérőjét. Amikor végre visszatért a fedezékbe, megtudta, hogy felváltják őket. „Ez volt a karácsony estém és a szent éjszakám!” - emlékezett vissza. A dobrotyni ütközetben az Obszár hegy elleni támadást az ezred egyik legszebb fegy­vertényeként tartották számon. A hadosztály az ezred sikeres harcai után dicséretet adott ki, amelyben méltatták az orosz tüzérség elleni rajtaütést, és a következő napokban lezaj­lott erős ellenséges támadások visszaverését. A később magyar nemességet kapott akkori ezredparancsnok, Mestitz János alezredes a „dobrotyni” előnevet érdemelte ki.27 Szilveszteri orosz áttörés Staszkówkánál December 31-én az ezreddel szomszédos vonalrészeken már kora hajnalban az oro­szok több hadosztály előtt igen nagy erővel támadtak. A sötétség leple alatt a havasesős ködben észrevétlenül közelítették meg a védelmi vonalakat és tüzelés nélkül rajtaütöttek azokon. Áttörtek balra a 38. hadosztálynál, majd az ezred I. zászlóaljának balszárnya mel­lett levő 11-eseknél, és áttörtek Staszkówkánál az I. és II. zászlóalj érintkezésénél, valamint jobbra a 9-eseknél is. Az áttört állásrészeket pedig nagy kiterjedésben megszállották. Bár Gyurisék menázsit előző nap kaptak, állandóan éhesek voltak. Ezért nagyon örült, ami­kor megtudta, hogy a felesége által küldött csomag megérkezett otthonról Annál nagyobb volt a bánata, amikor fogságba esése miatt mégsem jutott hozzá a csomaghoz. Mennyit koplalha­tott szegény feleségem a gyerekekkel együtt, amíg a csomagra valót összehozta, és íme most má­sok fogják megenni... ” (A hadifogságban találkozott bátyjával, aki sebesülése után otthon lába­dozott, amikor Gyuris Ferenc felesége a csomagot gyűjtötte. Bátyja elmondta, hogy mi minden volt abban: meleg fehérnemű, kesztyűk, meleg zoknik, hósapka, 1 kg kockacukor, szalonna, keksz, házi füstölt kolbász, 1 nagy üveg sósborszesz, 1 liter rum, öngyújtó és más hasznos hol­27 DESEŐ 1941. 71, 73, 78. - Molnár 1932. 490. - GYURIS i. m. 216-218. 97

Next

/
Thumbnails
Contents