Balogh Zoltán – Fodor Miklós Zoltán (szerk.): Neograd 2016 - A Dornyay Béla Múzeum Évkönyve 39. (Salgótarján, 2016)
Történelem - Szepessyné Judik Dorottya: A „nagy háború” egy losonci önkéntes szemével – Patak Károly első világháborús visszaemlékezése a galíciai harctérről
A visszavonulás során november 10-én Bochniába értek, ahol sóbányák voltak, innen Wieliczkán át mentek, ahol szintén sóbányák voltak, tovább Krakkó felé. November 12-én Krakkó külvárosába, Zakrzowekbe érve véget ért a második nagy visszavonulás. Itt kiegészült az ezred, és új géppuskát is kaptak. Néhány napi krakkói pihenő után északnak indultak. Közeledtek a határhoz, amely ide - a falusiak szerint már - csak 20 km-re volt. Gyuris úgy vélte, az oroszok meg akarják ostromolni a krakkói erődöt, hogy azt elfoglalva innen Morvaországon át Bécs ellen vonulhassanak. A háború kezdetén valóban a Krakkó-Morvaország-Bécs és mellékirányként a Dukla-szoroson át Budapest volt az orosz támadás súlypontja. Október vége óta azonban az orosz támadás főiránya a Közép-Visztu- la vidékére irányult, innen Szilézián át Berlin felé és mellékirányként Bécsre.21 Krakkói csata A novemberi visszavonulás után a 4. hadsereg Krakkó környékén harcolt tovább. A VI. hadtest feladata az volt, hogy a német 9. hadsereg déli szárnyát fedezze, míg az Lódz felé előretör. November 16-án a 4. hadsereg megindult, hogy oldalba támadja az oroszoknak a Visztulára támaszkodó szárnyát. A 4. hadsereg XI. 17-én megkezdett támadása az egész vonalon erős és mindenütt beásott ellenségre bukkant. A VI. hadtest kötelékében levő 39. hadosztály november 15-én kezdte meg előnyomulását északi irányban, a krakkó-miechówi műút mentén előrejött orosz csapatokkal szemben. A16. gyalogezred a november 17-november 25-i zagorzycei ütközetben állt helyt. November 20-án az ezredhez 500 emberrel 2 menetszázad érkezett. „Napok óta megerősítések jöttek a hátországból hozzánk illetve a századokhoz” - írta Gyuris. A támadás során megmerevedett a front, az előnyomulás megakadása következtében összekeveredtek a századok. A harcokban összekeveredett kötelékek rendezése utáni újabb támadás is sikertelen maradt, de a veszteségek mindkét oldalon súlyosak voltak. Az ezrednek november 20-ig 10 tiszt és 680 legénység vesztesége volt. A támadásról így írt Gyuris: „Az oroszok támadni készültek, mert rettenetes lövöldözésbe kezdtek. Belesrapnebztak az ágyúk is, és egész estig ez így ment. A mieink is válaszoltak ugyancsak lövöldözéssel de az est, azaz a sötétség beálltával az orosz támadni kezdett. Dacára az őrült tüzelésünknek, az orosz mégis közeledett. Az egyik frontszakaszon egy pár emberünk futásnak kezdett, és ebből általános futás led az egész vonalunkon. Az oroszok azonban nem követtek minket, hanem ott sánwllák el magokat a mi állásainkban. Az erdő szélén azonban a menekülő katonáinkat rendbe szedték, mert összevissza keveredtek a századok, és most támadást intéztek az oroszok ellen, hogy a mi állásainkból kivessék őket. Mindez a legnagyobb csendben történt, hogy még az orosz előőrsök csak akkor vettek észre, amikor már a kezünkben voltak. Azért mégis sikerült néhánynak elmenekülni, s ezek ordítva szaladtak vissza az állásokba, általános zűrzavart keltve az oroszok között, akik most éppen úgy, mint a midnk azelőtt néhány órával hanyatt- homlok meneküllek a régi állásaikba. Gyilkos tűzzel árasztották el a mieink a menekülő oroszokat, akik súlyos veszteségeket szenvedtek, mert az elesett oroszok testei úgy feküdtek a két vonal között, mint a pihenő juhok a legelőm ”22 21 DESEŐ 1941. 55. - GYURIS i. m. 197, 199. - MOLNÁR 1932. 72. 22 LIGETI 2013. 69. - MOLNÁR 1932. 61. - DESEŐ 1941. 60. - GYURIS i. m. 205, 209. 93
