Balogh Zoltán – Fodor Miklós Zoltán (szerk.): Neograd 2016 - A Dornyay Béla Múzeum Évkönyve 39. (Salgótarján, 2016)
Történelem - Szepessyné Judik Dorottya: A „nagy háború” egy losonci önkéntes szemével – Patak Károly első világháborús visszaemlékezése a galíciai harctérről
Az ütközet leírásánál Gyuris írt arról is, hogyan bosszulta meg bajtársát. „Az orosz vonal nem vöt messze, előttünk alig 250-300 lépés, és az orosz fedezéke jól kivehető vöt innen. A tervem kész vöt Ráirányítottam a géppuskámat oda, ahonnan Péter szerint az orosz lövöldözött. Most elővettem Pauhni puskáját és a sapkáját és rátettem a puska csövére és átadtam Péternek, hogy dugja ki a sapkát fedezékből én meg figyeltem a kilövőn az oroszt. Ebben a pillanatban megmozdult az orosz, és már lőtt is, még pedig pontosan, mert átlőtte a sapkát. Most már pontosan tudtam, hol van az orosz, odairányítottam a géppuskát és jól lerögzítettem. Most rátettem az ujjam az elsütő billentyűre és Péternek mondtam: Még egyszer dugja ki a sapkát Megtörtént és az orosz megmozdult, de utoljára az életében, mert egy sorozatot leadtam, az orosz puskája kilökődött a fedezékből és ott is maradt Nem hittünk még az orosznak, ezért még egy néhányszor kidugtuk a sapkát, de most már nem lőtt senki onnan. ” A támadás leírása során említi Gyuris Ferenc, hogy az oroszok „robbanó golyókkal” lőttek. „ Ugyanis az orosz golyók vagyis a lövedékek ha akár fába, akár gallyba vagy akármibe ütközött, ostorcsattanás szerű hangot adott. Péter azonnal felismerte, hogy az oroszok robbanó golyókkal lőnek. Nagyon kell ezután vigyázni, mert ezek nagyon csúnya sebeket okoznak. Ez valóban barbár hadviselés vök, de a kezdeményező nem az orosz vök, hanem Mink! Tudniillik, hogy nemsokára az első vereség után „becsapódást jelző” tökényeket kaptunk, ezek ott ahol becsapódtak, robbantak és fekete füstöt szétlövelkek. A mi tisztjeink vákig bizonygatták, hogy ezek csak jelző tökények, pedig nem csak azok, hanem robbanótökények vokak. Azután az orosz is hasonlóképpen fizetett. ” A foszfortöltetű lövedékeket az osztrák-magyar hadvezetés alkalmazta a gyalogsági harc hatékonyabbá tételére. A harcok során a katonákat jelentős mennyiséggel látták el ezekből, azzal az indokkal, hogy így nagyobb lesz a találaü valószínűség. A foszfor még a könnyű sebesüléseket is súlyosbította. Az orosz hadvezetőség nyilatkozatot adott ki, hogy ha egy osztrák-magyar katonánál ilyen lövedéket találnak, ítélet nélkül agyonlövik. Halál várt azokra is, akiknél dum-dum golyót találtak. Az osztrák-magyar lövedék magja nagymennyiségű ólmot tartalmazott, amely könnyen faragható volt késsel, szuronynyal. A lefaragott végű tompa lövedék súlyos roncsolásokat okozott. A nemzetközi tiltakozás hatására királyi parancsra 1914/1915 fordulóján bevonták a nyomjelzős lövedékeket, és megtiltották a dum-dum golyó készítését.23 A fronton sokszor a véleüenen múlt a katonák élete. Gyuris Ferenc arról számolt be, hogy amikor felváltották, pihenés közben hogyan mentette meg az életét a pipa. „Ez a pihenés az erdőben vök, azaz lett volna, ha az oroszok nem támadtak volna. Ott feküdtünk a földön, és én egy hosszú gödröt ástam magamnak, hogy beléfekhessem. Már amikor feküdtem, szerettem volna rágyújtani a pipámra. Dohányom volt, gyufám is, mert Krakkóban bőségesen elláttam magam effélével Pipát előkotortam, azonban dohányomnak hűk helye. Oldak fordukam a gödörből hátha ott alul lesz a dohányom. Nem volt. De ebben a pillanatban egy puskagolyó csapódott a gödörbe, úgy hogy ha a rágyújtás nem jut eszembe, akkor most már szép halott lettem volna, mert a golyó hátamba és a mellemen ki, ment volna. Néha a pipa, vagy a dohány is képes egy ember életét megmenteni. ” November 25-én a hadosztály az offenzívát beszüntette, 28-án a 16. ezred is visszavonult Krakkóba, mivel a 4. hadsereg támadása megakadt.24 23 GYURIS i. m. 207-208. - FARKAS 1981. 184, 51. jegyzet 24 GYURIS i. m. 204. - DESEŐ 1941. 62. 94
