Balogh Zoltán – Fodor Miklós Zoltán (szerk.): Neograd 2016 - A Dornyay Béla Múzeum Évkönyve 39. (Salgótarján, 2016)
Történelem - Szepessyné Judik Dorottya: A „nagy háború” egy losonci önkéntes szemével – Patak Károly első világháborús visszaemlékezése a galíciai harctérről
ben voltak, mert ők a Szaan partnak a túlsó oldalán lévő magaslaton foglaltak állásokat, ellenben mink a folyó innenső oldalán sík vidéken voltunk, s így az oroszok minden mozdulatunkat megfigyelhették. Igaz, hogy nagy kiterjedésű fenyőerdő volt a mi oldalunkon, azonban az út jól megfigyelhető volt. ” Tárná Gorában az ezredet három részre osztották. Itt a faluban foglalt állásokat az I. zászlóalj, a II. zászlóalj Konstantinow falu irányában fejlődve fel képezte a balszárnyat. A III. zászlóalj, ahová Gyuris Ferenc is tartozott, az I. védőszakaszban foglalt állást a jobbszárnyon, Sarzyna előtt. „Ez volt a frontnak a legcsendesebb része - írja Gyuris -, azért, mert köztünk és az oroszok között már nem csak a Szaan folyó, hanem nagy kiterjedésű mocsár volt, és ez pedig, az ott lakó emberek szerint feneketlen vöt. De a folyó- nak a túlsó oldalán itt már nem vök magaslat, itt hát egyenlő esélyeink vokák az oroszokkal’^ Október 18-án hajnalban azonban az oroszok Nisko alatt és a közeli Rudniknál nagy erőkkel átkeltek a folyón és ellentámadást indítottak. Gyuris Ferenc az orosz támadást a következőképpen örökítette meg: „A Szaan folyó itt nagyon bekanyarodott - oroszok felé. A folyó vize kiöntött és a mélyebben fekvő részeket elárasztotta, de ez meg akkor történt, mikor idefele menetekünk. Valahonnan az ár egy fahidat sodort ide, és a hídféle az oroszok felé eső partszakaszon akadt meg. Minthogy a kanyarban ez időszerint nekünk katonaságunk nem vök, az oroszok azt a hidat kijavították, és egy éjjelen át is jöttek szám szerint 5000-en. - Ami tüzérségünk azt a hidat szétlőtte, és így az orosz sereg el vök vágva az övéktől Ebből keletkeztek súlyos harcok minden éjjel nappal a harcok szünetekek, e helyett a tüzérség dolgozott mindkét oldalról Ez vök az oka a már említett éjjeli harcoknak, amelyekhez az orosz reflektorok világítottak. Csúnya harcok vokák ezek - írja -, mert hol az orosz, hol a mieink nyomukak elő. Szuronyrohamok minden éjjel 3-4 szer, úgy hogy a fedezékekben és azok előtt halomszámra feküdtek mindkét részről a habttak. Ebben a harcban résztvett a Losonci 25. gyalogezred és a 16. gyalogezred II. zászlóalja. Ez az orosz had semmiféle utánpótlást nem kaphatott, így nem maradt nekik más, mint utolsó emberig harcolni vagy megadni magukat. Már idáig sok halottjuk vök, de még mindig támadtak. Innen volt az a lövöldözés, amit még Sardzsinában halbttunk. ” A San menti ütközetben Chalupki falunál október 23-24-én lezajlott támadásról, melyben részt vettek a cs. és kir. 25. losonci gyalogezred katonái is, Pongrácz György, az ezred tartalékos hadnagya is megemlékezett visszaemlékezésében.16 17 Az ő frontszakaszukon nem történt semmi, azonban a Konstantinow elé küldött II. zászlóalj október 15-én a helyére vonulás közben erős tüzérségi tüzet kapott, s 4 halottja és 12 sebesültje volt, mire megszállotta az elrendelt vonalat. Ezért a II. zászlóalj megerősítésére odavezényelték egy géppuskával Gyurist és 10 emberét. Az osztag 2 géppuskája a rajvonalban volt, a 3., az övé tartalék volt arra az esetre, ha a rajvonalban az egyik puskát Idlövik. AII. zászlóalj géppuskás osztagának parancsnoka, Kreisler Imre a rajvonalba küldte Gyurisékat. A kijelölt hely 15 lépésre volt a San folyótól, hallani lehetett az oroszok beszélgetését a folyó túlsó partjáról. Itt a Konstantinow előtti védővonalban esett át Gyuris Ferenc a tűzkeresztségen. „Egy mély árok vezetett ki a rajvonalba, és ebben az árokban térdig érő víz meg sár vök. Mire kiértünk a rajvonalba, úgy néztünk ki, 16 DESEŐ 1941. 51. - GYURIS i. m. 167. 17 DESEŐ 1925. 64. - GYURIS i. m. 171-172. - Idézi: KOVÁCS 2015. 3-8. 89
