Balogh Zoltán – Fodor Miklós Zoltán (szerk.): Neograd 2016 - A Dornyay Béla Múzeum Évkönyve 39. (Salgótarján, 2016)
Történelem - Szepessyné Judik Dorottya: A „nagy háború” egy losonci önkéntes szemével – Patak Károly első világháborús visszaemlékezése a galíciai harctérről
mint disznók, amikor kijönnek a pocsolyából Heves tüzelés volt most is, és nekünk nagyon kellett vigyázni, mert babldabn két égő falu majdnem nappali világosságot terjesztett úgy, hogy az oroszok láthattak minket, viszont mink nem láthattuk őket, mert az égő falvak nekünk jobban a hátunk mögött voltak. Sárban kuporodva vártuk az oroszokat, mert támadást vártunk. Minden idegszálam remegett, hiszen idáig még támadásban nem volt részem. Egyszer csak vad urrazás felharsant és az orosz tömegek felénk rohantak, hiszen alig 200 lépésre tőlünk volt a vonaluk. Ezt a lövöldözést, amit kezdtünk az oroszokra, emlékezetes marad nekem mindenkorra. Bár nem igen láttuk őket, de most már, mikor közelebb jutottak hozzánk, láttuk, hogy egész sorok hullanak le. Vissza is fordultak, már aki még megmaradt, és ezzel a támadásnak vége szakadt mámára. Reggel óvatosan kinézegettünk, hát bizony a veszteség elég nagy volt - az oroszoknak. ’’ Az egyik géppuskás megsebesült, ekkor Gyurist osztották be 4. számnak. Eddig a géppuskás osztagnak kevés vesztesége volt. Az irányzó megbetegedése, majd pedig az osztag vezetőjének értesülése után arról, hogy Gyuris kitüntetett géppuskalövész volt, ő lett a tartalék irányzó. „Most aztán felváltva hol az lsőpuskát, hol a 2dik vagy a harmadik puskát felváltottam... Az oroszok egyre fogytak úgy, hogy az 5000 emberből már alig 6-700 ember maradt meg. De ezeket is folytonos támadásokba hajtotta egy valami magasabb rangú tiszt, dacára annak, hogy most már a helyzetük teljesen kilátástalan volt. Az egész harctér előttünk hullákkal volt borítva, sőt néhol habmszámra feküdtek az ebsett orosz katonák. Most mebgebb idő lévén, a harctéren irtózatos bűz terjengett, amelyet időről időre felénk fújt a szél Újabb lőszerutánpótlást kaptunk, de már nem keüett. ... Az oroszokat újabb támadásra hajtotta az említett tiszt, mire a katonák nekifordukak, és a helyszínen agyonverték. Az összes megmaradt orosz katonák erre eldobálták a fegyvereket, és felemelt kezekkel közebdtek rajvonahink közepe felé. Megadták magukat és a parancsnokságunk elvezette őket Hopki és Chalupki faluk feb. Ezt az orosz tüzérség észrevette, és rettenetes ágyúzással követte az elvonub foglyainkat. Sokan meghaltak, de a nagyobb része mégis elérte az erdőt. Erre a tüzérség gyújtóbombákkal kezdte bni a két nevezett falut (Kopki és Chalupki), meg Konstantinovkát is, ahol nekünk pihenőhelyünk volt. Csakhamar lángokban állt a három falu, és b is égtek tökébtesen... Ezért minket aztán hátrább vontak... A gyabgsági harcok ezzel megszűntek, ehelyett febbnkült az ágyútűz mindkét oldalról de azért úgy a századok, mint a géppuskák ebretalt állásokba mentek - felváltva minden éjjel mert nappal közbkedni nem bhetetett. ” „Nem volt ebg a harcokból még chobra, vagy tífusz kezdett hozzánk szegődni. Persze az ivóvíz itt ezen a frontszakaszon barna és ihatatbn volt. Mégis ittak bebb, és hát a hasgörcsök hasmenéssel párosán meg is jebnt. ” November 3-ig maradt az ezred Tárná Gora előtt, ahol Sarzynától Kopkiig csaknem 10 km hosszú vonalban biztosította a Sant.18 A 4. hadsereg ellen az oroszok október 28. óta állandó támadásban voltak, és különösen Rudnik és Nisko környékén folytak elkeseredett harcok. Október végén Niskohoz rendelték a 39. hadosztályt is a front megerősítésére. A Sanon át betört ellenség kiverésére ekkor már itt harcolt a 27. és a 19. hadosztály, azon kívül az egész XIV. hadtest, az erősítésére adott 17 üteggel. Nisko alá küldték a III. zászlóaljat is a közeli Niskonál válságos harcot vívó tiroli 3. hadosztály tartalékául Raclawicére. Este odaérve a 10. és az 1 9. 18 DESEŐ 1941. 51-52. - GYURIS i. m. 170-172, 179-180. 90
