Balogh Zoltán – Fodor Miklós Zoltán (szerk.): Neograd 2016 - A Dornyay Béla Múzeum Évkönyve 39. (Salgótarján, 2016)

Történelem - Komjáti Zoltán Igor: Koháry István füleki kapitány és a „törökös” hírek (1667–1682) (Adalékok a magyarországi híráramlás és hírközlés 17. századi történetéhez)

Bellovics Sámuel pontosan ilyen esetek miatt számolt be olyan lakosokról, akik hitlevél megléte nélkül, ki-be járnak a Hódoltság és a végvár között. Bellovics érdeklődött felettesétől: engedje-e meg az ilyenek utazását. És azokkal mit kezdjen, akik rendelkeznek ugyan hitlevéllel, de nem látszik garancia arra, hogy nem szolgáltatnak-e információkat a törököknek is és a kurucoknak is?122

Koháry István előtt is ismert volt a probléma, a saját családja jobbágyai között is akadt pribék123, sőt 1678-ban seregszéki tárgyalást kellett lefolytatnia a „törökösséggel” vádolt Tóth János ügyében. Az ember a tanúvallomások alapján rabokat vádolt be a törökök által odatelepített (Gömör-)Sid falu szerb lakosai előtt, azokkal többször baráti viszonyt ápolt, török helyőrségekbe volt bejáratos, és ezek mellett gyakran megfordult Szegeden és az attól délre elterülő hódoltsági részen is. Döntő bizonyítékként szolgált ellene az is, hogy egy pribékké lett, de elfogott pap imakönyve fedőlapjának belső részén fel volt tüntetve Tóthnak, mint „beszervezett” személynek neve, akivel fel kell venni a kapcsolatot. Az embert a katonai és vármegyei tisztviselőkből álló bíróság halálra ítélte, és az ítélet végrehajtását mondta ki, ha 30 napon belül nem bizonyítja be ártatlanságát, amit húsz szavahihető emberrel is igazolnia kellett. Az ítéletben foglaltaknak Tóth János nem tett eleget augusztus 18-ig sem.124

Koháry István azonban ugyanúgy, mint az ellenség, szintén igénybe vette és felhasználta az ilyen „kettősügynökök” szolgálatait is. Például egy Hatvanból Fülekre átköltöző pribék részére kért Esterházy Páltól letelepedési engedélyt és védlevelet. Indoklása szerint ez a személy tartalmas és bőséges információkkal tudná a későbbiekben ellátni őt a törökökről.125

Felmerül azonban a kérdés: a kor emberének mit kellett és kinek elhinni? Mennyi volt egy hír forrásértéke? Mert történt szándékos félrevezetés is, mint ahogy Rády Pál

122 MNL-OL C 1294. tekercs Na 15425., (SABB, Koháry-család levéltára, Pars V.), Bellovics Sámuel levele Koháry Istvánnak (Fülek, 1679. november 7.)

123 Koháry Farkas írta bátyjának, hogy a család birtokán, Varbókon az előző évben, 1679-ben, egy molnárlegény teherbe ejtett egy szolgálólányt, aki a szülés után a csecsemőt belefojtotta a Koháryak részén levő halastóba. Farkas letartóztatta az embert, de kezességen kiengedte, mivel a törökök részéről „inquisitio" nem volt rá, és továbbra is titokban akarta tartani az ügyet. Csakhogy nemrégen egy varbóki lakos elárulta a törököknek a dolgot, akik követelni kezdték a bűnös molnárlegény kiadatását, ugyanis őt akarták számon kérni a gyermekgyilkosságért a közben megszökött szolgálólány helyett, holott azt sem lehet tudni, volt-e a férfinak köze a csecsemő megful- lasztásához. Koháry Farkas szerint két varbóki is pribék („törökös”) lehet, nem tudni, kik lehetnek azok, de kiváló információs forrásnak bizonyulhattak, mert Varbók török tulajdonosa úgy nyilatkozott róluk, hogy „...van két varbóki madara, melyet nem adna 300forintért... A főkapitány öccse nem tartotta kizártnak, hogy az egyik pribék az ő jobbágyuk, egy Marik nevű ember lehetett, mert már két hete benn tartják a törökök a várban, és nem engedik ki addig, míg a molnárlegényt be nem küldik. - MNL-OL C 1057. tekercs Ne 327., (SABB, Koháry-család levéltára, Pars L), Koháry Farkas levele Koháry Istvánnak (Csábrág, 1680. november 13.)

124 MNL-OL P 2257., 667. egység, 7. tétel A., foL 17-18., (Koháry István (1649-1731) levelezése), seregszéki tárgyalás jegyzőkönyve (Fülek, 1678. április 30. és augusztus 18.)

125 MNL-OL P 125, 4706. tekercs Na 2740., (Eszterházy Pál nádor iratai), Koháry István levele Esterházy Pálnak (Fülek, 1670. június 15.)

26