Balogh Zoltán – Fodor Miklós Zoltán (szerk.): Neograd 2016 - A Dornyay Béla Múzeum Évkönyve 39. (Salgótarján, 2016)
Történelem - Komjáti Zoltán Igor: Koháry István füleki kapitány és a „törökös” hírek (1667–1682) (Adalékok a magyarországi híráramlás és hírközlés 17. századi történetéhez)
És valóban, a török hatóságok nem kímélték meg azokat a falvakat, amelynek lakossága elmulasztotta az értesítést. 1681 őszén egy Pélyi Mihály nevű füleki hajdú néhány társával a születési helyére, a Heves vármegyei Pélyre érkezett, és „megsajdította”, hogy négy janicsár bújt el előlük egy szalmakazalba. Fogságba ejtették, majd Fülekre vitték őket. A falusiak nem értesítették az esetről az egri pasát, aki azt hihette, hogy a katonái dezertáltak. Csakhogy 1682 februárjában a négy fogoly janicsárból Pélyi Mihály elengedett kettőt kezességen, és a pasa általuk értesült a tényekről. Azonnal felrendelte magához Pély egész férfilakosságát, hogy számon kérje rajtuk a hírközlés elmulasztását. A falu minden 12 év feletti férfi lakosa megesküdött, hogy sem a törököket, sem a végváriakat nem látták bent Pélyen. A pasa nem hitt nekik, kettőt közülük azonnal kivégeztetett, a többi sorsáról pedig annyit üzent Fülekre, hogy addig fognak a tömlöc foglyai lenni, míg a maradék két janicsárt is el nem bocsátják a hajdúk.117 Egy egri pasától származó számonkérő levél után, mely kérdőre vonta Koháryt, hogy miért követeli meg Eger melletti falvaktól (Makiárról, Debrőről118, (Eger-) Szalókról) a hírközlést, a főkapitány azt a magyarázatot adta, hogy a falvak jólétének, vagyis pusztulásuknak elkerülése indokolta ezt, mely mind a szultánnak, mind a császárnak egyformán alapvető érdeke.119 Olykor Koháry az egyházi emberek segítségét is igénybe vette, ha a törökökről szóló hírekről akart értesülni. Egy esetben a kecskeméti bíróra parancsolt rá, hogy szerezzen információkat arról, hogy valóban hidat építenek-e a törökök Nándorfehérvárnál. A bíró tudta, hogy a szegedi ferencesek könnyen megoldják ezt a feladatot, és felkereste a gvárdiánt, Kecskeméti Gellértet. A házfőnök azonnal elindított két keresztény dalmatát, hogy szerezzék meg az információt. Gellért atya a két hírhozó visszatérte után azonnal levélben értesítette Koháryt, hogy a török semmilyen hidat nem épít Nándorfehérvárnál, mivel „...ez esztendőben minden erejét a muszkám fordítja...”. Ezután a házfőnök biztosította Koháryt, hogy legyen „nyugodt elmével”, mert ő az elkövetkezendőkben minden értékes hírről értesíteni fogja. Ha a főkapitánynak valamilyen információra van szüksége, csak írjon a kecskeméü bírónak, az megbízható ember, azonnal továbbítani fogja neki a kérést. A gvárdián pedig megígérte, hogy ő is tartani fogja az óvatosságot, aminek célszerűségéről így írt: „... törökös földön lakom, szívét senkinek sem tudhatom... ”120 Alkalmi hírszerzők lehettek tehát a hódoltsági lakosok is (jobbágyok, papok, kereskedők, utazók, mesteremberek), akik pár napig megfordulhattak egy-egy várban vagy táborhelyen. Híreik azonban legtöbbször megbízhatatlannak minősültek, mert átadóik tudatíanok voltak vagy a hadtudományban teljesen járatlanok, másrészt az esetleges fenyegetés és kényszer hatására semleges, általánosságokban kimerülő híreket közöltek megbízójukkal, és ami még ennél is rosszabb, mindkét félnek vállalták a hírszerzést.121 117 MNL-OL C 1297. tekercs N2 15948., (SABB, Koháry-család levéltára, Pars V.), Dúl Mihály levele Koháry Istvánnak (Fülek, 1682. március 1.) 118 A Heves megyei helység ma két részre vált: Aldebrőre és Feldebrőre. 119 MNL-OL P 2257., 667. egység, 7. tétel, C., foL 285-287., (Koháry István (1649-1731) levelezése), Koháry István levélfogalmazványa az egri pasához (Fülek, 1671. április 25.) 120 MNL-OL C 1302. tekercs Na 16874., (SABB, Koháry-család levéltára, Pars V.), Kecskeméti Gellért ferences gvárdián levele Koháry Istvánnak (Szeged, 1678. július 15.) 121 KELENIK, 1999. 178.; Pálffy, 1999. 50. 25
