Balogh Zoltán – Fodor Miklós Zoltán (szerk.): Neograd 2016 - A Dornyay Béla Múzeum Évkönyve 39. (Salgótarján, 2016)
Művészettörténet - K. Peák Ildikó: „Visszatérsz-é hosszú utadról még, Hozol-é magaddal virágot, violát?” (Gulácsy Lajos nőábrázolása a Dornyay Béla Múzeum Mihályfi-gyűjteményében)
gigvonul a Nő kettős aspektusa, a régi kertben többnyire fehér ruhában várakozó, sejtelmes, rejtélyes figura, mint a Lettre de Manon című versben, melynek két sorát választottuk írásunk címéül, illetve a felfűtötten erotikus, démonikus fantázia. Lássuk, hogyan jelentkezik e figura Gulácsy Lajos gyűjteményünkben őrzött alkotásain! Összességében elmondhatjuk, hogy a műveken inkább az előbbi típus jelenik meg, melynek talán legszebb példája a Nő profilból mellette virágváza című, 1908 körül papírra készült olajfestmény. A részletezeüen, egynemű sárgás háttérből, mint ködből, helyenként alig felismerhetően bontakoznak ki az ülő nőalakot megjelenítő színfoltok, formák. A figuránál erőteljesebben megformált az előtér vázája, az egyetlen sötét tónusú folt a képen. A kép érdekessége, hogy mindkét, Gulácsy számára kedves művészettörténeti korszak tetten érhető a festményen: a profilból ábrázolt, érzékeny női fej az olasz kora reneszánsz portrékat idézi, a bal kézben tartott lorgnon, az alig érzékelhetően megjelenő ruha mellkendője a francia kora rokokót, Watteau korszakát idézi. A sejtelmes, derengő hangulat, a rejtélyes szépségű, franciás, pikáns női profil azonban Gulácsy művészetének jellegzetes vonásait hordozza. A kép tanulmányozása során érzékeljük a fentiekben említetteket: e festmény tulajdonképpen egy képbe álmodott lírai költemény. „Hímporral hintett arca, kicsi, ravaszkás hajfodrai gazdag tengernek öbleit bontják ki. Tavasz virágzik ajkgödröcskéin, homlokán kardos angyal üL Bőrének fehér mezőjén vívnak szent csatát parányi páncélos vitézek.” Beszéd egy ismeretlen műremekről - Gulácsy Lajos 1910 áprilisában megjelent írásából idéztünk.2 E néhány sor, azon túl, hogy mintha szabatos leírása lenne a festménynek, újabb festői képeket jelenít meg. Szintén a korai rokokó világát, Watteau és Greuze kedvelt témaválasztását idézi - bár Veronában készült - az Olvasó nő című, szintén 1908-ban készült rajz. Az előző, szinte időtlen éteri jelenség helyett valóságos cselekvést látunk. Az asztalnál könyvet olvasó, feltűzött hajú nő mellképe előtt gyümölcsöstál. A mű hihetetlenül friss grafika, pillanatszerűségét erősíti a könnyed, az oldalról beeső fényt is érzékeltető satírozás, a vázlatszerűség. A finom, elmélyedő arc alig jelzett, a hangsúly itt is, 2 SZABADI 1989. 50. 219
