Balogh Zoltán – Fodor Miklós Zoltán (szerk.): Neograd 2016 - A Dornyay Béla Múzeum Évkönyve 39. (Salgótarján, 2016)
Régészet - Zandler Krisztián–Péntek Attila: Előzetes jelentés Ipoly-völgy 3. Gravetti lelőhely 2015. évi szondázó kutatásáról
let legnagyobb részének a koordinátája is bemérésre került kézi GPS készülék segítségével (3. ábra). A lelőhely térbeli kiterjedését tekintve lényegesen nagyobbnak bizonyult a korábban feltételezettnél, mintegy 350-400 m hosszan nyúlik el (4. ábra). A bemért leletek a terület korábban nem ismert K-i végében igen gyakoriak, viszonylag nagyobb leletsűrűségű koncentrációkban jelentkeztek. Az ásatás A szondázó kutatásra 2015. október végén került sor. A felszíni leletek szóródása alapján a terület DK-i sarkánál (5. ábra), egy kisebb kiemelkedésen jelöltük ki az 1 m széles és 5 méter hosszú kutatóárkot (6. ábra). Az előzetes terepbejárások felmérése leletkoncentrációt mutatott ezen a területen, különösen radiolaritokból, melyek egy része eszköz volt. Az árok hosszanti tengelyét KNy-i irányban jelöltük ki. A rétegsor az alábbiak szerint alakult: 0-25/30 cm között művelt szürkésbarna agyag. 25/30-100 cm közt lefelé fokozatosan világosodó barnássárga agyag (7. ábra). A szelvény területe régészeti- lég teljesen sterilnek bizonyult. Ennek oka lehet, hogy az egykori településfolt szélén jelöltük ki a szelvényt, de előfordulhat az is, hogy az egykori településfolt magasabb térszínen, a jelenleg elkerített és beerdősített, az Ipoly Erdő Zrt. tulajdonában lévő területen van és onnan jóval korábban erodálódtak ki a leletek az Ipolyhoz közelebb eső enyhén lejtős felszínre. A leletanyag ismertetése A 2015 tavaszán gyűjtött leletek nyersanyag-felhasználására is a különböző színárnyalatú, de a többségében feltehetően kárpáti eredetű radiolarit dominanciája a jellemző (36 db; 40,91%). A Fehér-Kárpátok területéről származó radiolarit (CHEBEN-CHEBEN 2010:13-52) elsődleges geológiai forrása a lelőhelytől mintegy 100-120 km-re található, nem zárható ki azonban a lehetőség, hogy másodlagos forrásból közelebbről is beszerezhették. A szürkés színárnyalatú radiolarittal kapcsolatban merült fel annak esetleges gerecsei eredete, amely azonban makroszkóposán nem dönthető el. Az eszközkészítésre alkalmas lim- noszilicit nyersanyagok forrásai a lelőhelyhez viszonylag közel, 40-50 km távolságon belül megtalálhatók. Vonatkozik ez a Cserhát-hegység területén, Galgagyörk és Püspökhatvan térségében található limnoszilicitre (MARKÓ 2005: 52-55.), a Mátraalja területéről származó változatokra és a Szlovákia területén, a 2iar-medencében a Garam (Hron) folyó mellett, Stará Kremniéka, Luüla, Slaská települések környékén található limnoszilicitre (KAMINSKÁ 2013:99-110.). A limnoszilicitek között elég nagy biztonsággal elkülöníthető 26 db cserháti limnoszilicit (29,55%) mellett megemlíthető a 7 db mátrai limnoszilicit előfordulása (7,95%). A13 db kovakavics (14,77%) minden bizonnyal az Ipoly teraszainak kavicskibúvásaiból származik. Az összesen 22 db formális eszköz az összleletek egynegyed része, amely egyéb nyíltszíni lelőhelyek adataival összehasonlítva igen magas arány. A 12 db radiolarit eszköz mellett 3-3 db eszköz nyersanyaga cserháti, ill. mátrai limnoszilicit, 2-2 eszközé pedig kovakavics és feltételesen volhíniai eredetűnek beazonosított tűzkő (2. ábra). 174
