Balogh Zoltán – Fodor Miklós Zoltán (szerk.): Neograd 2016 - A Dornyay Béla Múzeum Évkönyve 39. (Salgótarján, 2016)
Régészet - Zandler Krisztián–Péntek Attila: Előzetes jelentés Ipoly-völgy 3. Gravetti lelőhely 2015. évi szondázó kutatásáról
XXXIX. KÖTET A DORNYAY BÉLA MÚZEUM ÉVKÖNYVE NEOGRAD 2016 RÉGÉSZET ELŐZETES JELENTÉS IPOLY-VÖLGY 3. GRAVETTI LELŐHELY 2015. ÉVI SZONDÁZÓ KUTATÁSÁRÓL ZANDLER KRISZTIÁN - PÉNTEK ATTILA Dornyay Béla Múzeum, Salgótarján - Független kutató, Kistarcsa Bevezetés Jelen tanulmányunkban folytatjuk Nógrád megye paleolitikus lelőhelyeinek ismertetését. A tárgyalt nyíltszíni település ugyanezen évkönyv felső paleolitikus lelőhelyeinek topográfiáját taglaló cikkében is szerepel kivonatosan (PÉNTEK-ZANDLER 2016, 143- 148.). Ezúttal a Gravetti kultúra fiatalabb pengés (Epigravetti) fílumának nyíltszíni telepéről gyűjtött felszíni szórványanyagot értékeljük, ugyanis a 2015. évi hitelesítő ásatás régészetileg negatívnak bizonyult. Földrajzi leírás és a lelőhely topográfiai helyzete A Középső-Ipoly-völgy az Ipoly-völgy bal parti területeit foglalja magába. Több, fiatal feltöltéses süllyedők láncszerű összekapcsolódásának tekinthető. D felé határozott morfológiai határral különül el, teraszos völgyrendszer képét mutatja. A terület nagy része ártér, ill. közepes magasságú, enyhén, mintegy egyharmada pedig közepesen tagolt síksági domborzattípusba sorolható. Az abszolút magasság 126-180 m között változik, a relatív relief átlagos értéke 18 m/km2, a magasabb (III-1V. sz.), erősen felszabdalt teraszokon 40-50 m/km2 közötti. A vízfolyássűrűség átlagos értéke 2,3 km/km2. Az intenzív negyedidőszaki és recens tektonikai és lejtős tömegmozgások hatására gyakori a teraszok egybemosódása és a deráziós formák, az anyagmozgató, domborzatletaroló folyamatok nyomának a jelenléte. Az alaphegység kőzetalapjára a pleisztocén folyamán folyóvízi üledék, ill. szoliflukciós anyag rakódott. Erre a terület egy részén teraszkavics, lösz és futóhomok települt. A szerkezeti irányokat a hosszabb futású K-Ny-i és a rövidebb É-D-i vonalak jellemzik. A fiatalkorú töréseknek a geomorfológiai kép kialakításában is kiemelt szerepük van, amely az Ipoly folyásirányainak a változásában is tükröződik. Az idősebb teraszok É-D-i törésekkel tagoltak (DÖVÉNYI2010: 803) Az Ipoly-völgy 3. lelőhely, csakúgy, mint a folyó mentén sorakozó telephelyek, az Ipoly bal parti, forrásvölgyekkel tagolt késő pleisztocén teraszán, illetve a Börzsöny ÉK- i hegylábi felszínén található (1. ábra: 3). Az itt sorakozó lelőhelyek egymástól néhány 100 m-re helyezkednek el, jó kilátással az Ipoly völgyére, közel a vízhez, forrásokhoz, kőnyersanyag-lelőhelyekhez és az egykor vadászott állatok vonulási útjához, melyek a Börzsönyt É-ról megkerülve kijuthattak a Duna-völgybe (T. DOBOSI-SIMÁN 2000: 325; T. DOBOSI-SIMÁN 2003: 16; T. DOBOSI 2005: 62; ZANDLER 2010: 167). 172
