Balogh Zoltán – Fodor Miklós Zoltán (szerk.): Neograd 2016 - A Dornyay Béla Múzeum Évkönyve 39. (Salgótarján, 2016)
Régészet - Péntek Attila–Zandler Krisztián: A Cserhát-hegység és az Ipoly-völgy felső paleolitikus és epipaleolitikus lelőhelyeinek topográfiája
medre a pleisztocén-posztpleisztocén időben a település területéhez közelebb volt, a lelőhely tehát kiemelkedő ponton, de a folyó közelében feküdt. D-DK-i irányban hirtelen emelkedő domboldalak vannak. A lelőhelytől K-re, a mélyút ellenkező oldalán kisebb homokfejtő van, melyben a terület rétegeinek több méter vastagságú metszete látható (GÁBORI 1956:125-126). A lelőhelyen kifejezett kultúrréteget, települési nyomokat nem sikerült találni. A leletanyag elsődleges helyzetben (in situ) 60-90 cm mélységben, foltokban helyezkedett el. Egyes helyeken apró szilánkok, máshol kész eszközök fordultak elő. A lelőhely leletanyagának megtekintése hiányában a nyersanyag-felhasználással kapcsolatban a publikációban használt nyersanyag-elnevezések (jáspis, jáspopál, szarukő, kalcedon) alapján nem tudunk érdemlegesen nyilatkozni. Gábori feltételezte, hogy a nyersanyagokat a környéken, részben a folyóhordalékból gyűjtötték. Az ásatás során 573 lelet került felszínre, amelynek 34%-a eszköz, 66%-a gyártási hulladék. A leletanyagban a simaszélű (retusálatlan) pengék dominálnak. A legszebb eszközök a vakarópengék (pengevakarók). Vakaróélük többnyire ívelt, erőteljesen megmunkált, valamennyi példányon rendkívül finom külön szélretust alkalmaztak. Előfordul a hosszanü oldalélek retusálása is. A pengevakarók laposak, úgy tűnik, mintha a magasabb, meredek élű példányok többször félkész állapotban maradtak volna. A vakarok kidolgozása többször legyezőszerű, egészen lapos, szélesen kialakított. A Gravette-hegyeket kisméretű darabok, többnyire töredékek képviselik. Előfordul a tompítással szemben lévő él retusálása és a hátoldal részleges megmunkálása is. Egy vékony példányon a nyélmegmunkálás csekély nyoma látható. Feltűnő, hogy az erős gravettien jelleg mellett a leletanyagban összesen 2 darab véső található, mindkettő finoman megmunkált sarkos véső. Gábori M. összegező megállapítása: „A lelőhely adatait és az eddigi megfigyeléseinket összefoglalva tehát a következőket állapíthatjuk meg: a hanti lelőhely minden valószínűség szerint egy kiterjedtebb eszközkészítő műhely része, melynek eszközanyaga gravet- ti-swidry összetételű, epipaleolitikus jellegű, a mezolitikum felé mutat átmenetet. ” (ibid.: 135). 2011 nyarán szennyvízcsatornázási munkálatok során lehetőség nyílt a lelőhely hitelesítésére a Templom-domb K-i oldalán, a jelenlegi temető DK-i sarkánál. Gábori Miklós publikációjában megjelent fotóit felhasználva azonosítottuk ezt a területet, ezen a részen az 50-es években elhunytak sírjai vannak még most is. A helyiek Gábori leírásával egyetértésben elmondták, hogy pattintott köveket nem a jelenlegi, a domb közepén a templomtól Ny-ra futó mélyút falából, hanem a domb K-i szélén futó út Ny-i falából gyűjtöttek. Napjainkra ez a rész, a használaton kívüli mélyút már teljesen beerdősödött, a domboldalból leleteket nem tudtunk gyűjteni. Gábori szelvényeinek pontos helyét sem tudtuk behatárolni, így a temető jelenlegi kerítéséhez közel kettő darab 3*1 m-es szondát nyitottunk egymásra merőlegesen. A 2011/1-es szondában 9 db radiolarit pattintékot találtunk 90 cm mélységben, sárgából folyamatosan vörös színbe átmenő homokban. A 2011/2 szelvényben 1 db radiolarit pattinték került elő hasonló mélységben. A holocén humusz és a sárga homok határáról őskori edénytöredékek kerültek elő, de beásást, telepjelenséget nem találtunk. 2.3.3. Bizonytalan kulturális besorolású lelőhelyek A Hont környéki felső paleolitikus lelőhelyeknek a terepbejárási és ásatási tapasztalatok alapján történő kataszterszerű ismertetését T. Dobosi Viola és Simán Katalin végezte el (T. DOBOSI-SIMÁN 2000), az Ipoly-völgy 1. -Ipoly-völgy 4. lelőhelyek leletanyagának feldolgozása és közlése azonban Zandler Krisztián nevéhez kapcsolódik (ZANDLER 147
