Balogh Zoltán – Fodor Miklós Zoltán (szerk.): Neograd 2016 - A Dornyay Béla Múzeum Évkönyve 39. (Salgótarján, 2016)
Régészet - Péntek Attila–Zandler Krisztián: A Cserhát-hegység és az Ipoly-völgy felső paleolitikus és epipaleolitikus lelőhelyeinek topográfiája
2010A). 2015. május-június hónapok folyamán jelen tanulmány szerzői és Markó András, a Magyar Nemzeti Múzeum régésze, mintegy állapotfelmérési célzattal, több alkalommal is végigjárta a Hont körüli lelőhelyeket6. Ennek során részben jelentős információkat sikerült gyűjteni, részben szórványleletek formájában új, potenciális lelőhelyeket sikerült lokalizálni. A terepbejárások során nyert információk részleteiben finomították a korábbi értékelés során nyert képet. Az Ipoly-völgy 1. lelőhely (3. ábra: 1) feltételezett helyzete a Bernecebaráti és Parassapuszta között, a Szuha-patak melletti hegyre felvezető földút Ny- i oldalán elterülő, viszonylag nagy kiterjedésű dombhát lehet. A leletek magán a földúton és az azt Ny-ról szegélyező elhanyagolt szántón gyűjthetők viszonylag kis mennyiségben, aminek elsődleges oka, hogy a földút mintegy a feltételezett lelőhely K-i szélét metszi csupán (T. DOBOSI-SIMÁN 2000: 324). A 2015. évi terepbejárások során gyűjtött leletek mind a nyersanyag-összetételben, mind tipológiailag a korábbi gyűjtésből származó 26 darabos leletanyaghoz hasonlítanak, egyértelműen összetartozó, homogén benyomást keltenek. Az archaikus jellegű kaparó és néhány szélesebb, vaskosabb pengetöredék miatt a lelőhelynek az idősebb pengés Gravettien entitáshoz való tartozása valószínűsíthető. Az Ipoly-völgy 1. lelőhelytől mintegy 100 m távolságra É-ra, a Nagy-Szuha-völgy bejáratának K-i oldalán a hegyre vezető földúton nyilvántartott Ipoly-völgy 2. lelőhelyről (3. ábra: 2) a korábbi gyűjtésből összesen 4 db lelet származik (ibid.: 324). A lelőhelyet a 2015. évi terepbejárások során nem sikerült lokalizálni, régészeti leletet pedig a földúton nem találtunk. A kevés, jellegtelen leletanyag nem alkalmas a kulturális besorolásra. Az Ipoly-völgy 2. lelőhelytől 400-500 m-re K-re, az országhatár mentén futó úttól D-re nagy kiterjedésű, hozzávetőlegesen 350-400 m hosszúságú, Ny-K irányú területen található az Ipoly-völgy 3. lelőhely (3. ábra: 3). A korábbi terepbejárás során megfigyelt terepjelenségek alapján a terület közepén, mintegy 70x30 m-es területen kerültek elő felső pale- olitikus leletek (ibid.: 324). A 41 darabos leletegyüttesben a radiolarit nyersanyag dominál (26 db). Összesen 9 db általános felső paleolitikus eszköz, véső, szilánkvakaró, nyelezett penge, retusált penge, ferdén csonkított penge, völgyeit eszköz található a leletanyagban. Az eszközök esetében is a radiolarit dominál, amely 7 db eszköznek a nyersanyaga. Zandler K. véleménye alapján a korábbi gyűjtésből származó leletanyag az Epigravettien körbe is tartozhatna. A 2015. évi terepbejárások során a lelőhely területén összesen 84 db leletet sikerült találni, 71 db lelet megtalálási helyén GPS-pontot vettünk fel. Ezeknek az eloszlása hűen tükrözi azt a helyzetet, hogy a lelőhely részben elhanyagolt, nem áll rendszeres művelés alatt. Ennek folytán, noha gyakorlatilag a terület teljes hosszában előfordultak leletek, a korábbi, T. Dobosi Viola és Simán Katalin által gyűjtött 41 db lelet előke- rülési helyén a leletkoncentráció igen alacsony volt. A lelőhellyel kapcsolatos fontos pozitív tény viszont, hogy térbeli kiterjedését tekintve lényegesen nagyobbnak bizonyult a korábban feltételezettnél. Megfigyeléseink alapján a lelőhely mintegy 350-400 m hosszan nyúlik el, az általunk talált leletek a terület korábban nem ismert K-i végében igen gyakoriak, viszonylag nagyobb leletsűrűségű leletkoncentrációkban jelentkeztek (4. ábra). A gyűjtött leletek nyersanyag-felhasználására most is a radiolarit dominanciája a jellemző. Az eszközök között számos típusos véső és vakaró is található. 6 A terepbejárásokban részt vett Baráth Anita Kármen régész (Dornyay Béla Múzeum), Pálinkás Tibor igazgató (Ipolysági Múzeum), Sótér Tibor gondnok (KIGSZ). 148
