Balogh Zoltán – Fodor Miklós Zoltán (szerk.): Neograd 2016 - A Dornyay Béla Múzeum Évkönyve 39. (Salgótarján, 2016)

Régészet - Péntek Attila–Zandler Krisztián: A Cserhát-hegység és az Ipoly-völgy felső paleolitikus és epipaleolitikus lelőhelyeinek topográfiája

A lelőhely leletanyaga tipológiai alapon és eszközösszetétele alapján hasonlóságot mutat Bodrogkeresztúr-Henye-hegy és Megyaszó-Szelestető lelőhelyek leletanyagához. 2.3.1.2. Sahy-Ipolyság (Ipoly-völgy 4.) lelőhely Ezt a Majer István által 1913-ban leírt lelőhelyet (3. ábra: 4) és a Parassa I-III. lelőhe­lyek (3. ábra: 5,7,8) anyagát is számos korai publikációban az Aurignacien kultúrához tartozónak tekintették (MAJER 1920; SKUTIL 1938). Gábori Miklós a lelőhelyeket a ké­sői Aurignacien kultúrába sorolta, Willendorf II/4-5 rétegeihez hasonlóan mintegy a Gravettien kultúrába való átmeneti iparként határozta meg (GÁBORI M. 1957: 257, 260, 262). Ebbe a csoportba sorolta Hont-Kutyka5 lelőhelyet is (ibid.: 262). Lényegében ugyanezt az értékelést ismétli meg Gábori Vera: „Nach dem typologiscken Analyse scheint es, dass die dortige Industrie einen Übergangscharakter zwischen dem Aurignacien und Gravettien besitzt und dass sie mit der Ansiedlung der siebenbürg­erischen Sita und wahrscheinlich auch mit den Schichten Willendorf 11/4-5 gleichzeitig ist.” (GÁBORI V. 1958: 56). Hont-Kutyika lelőhelyet egy ott talált pengevakaró alapján pedig a középső Aurignacien kultúrába sorolja, korát a W 1-2 interstadiálisra helyezi (ibid.: 59-60). T. Dobosi Viola és Simán Katalin az Ipoly-völgy 4. lelőhely és a Parassa le­lőhelyek (I-III.) leletanyagát is a Gravettien kultúrába tartozónak tekintik (T. DOBO­SI-SIMÁN 2000: 327-328). A 178 darabos leletanyag feldolgozását és publikálását Zandler Krisztián végezte (ZANDLER 2010A). A nyersanyag-felhasználásban a cserháti eredetű, tehát helyinek te- Idntendő hidrokvarcit dominál (84,83%). További helyi nyersanyagféleségek a kvarcit és a kovakavics (6,74%), amelyek minden bizonnyal a völgyben található számos kavicski­búvásból származnak. Kis számban előfordul még bizonytalan eredetű radiolarit és ob- szidián, valamint 1-1 db jáspis (a Mátra-hegységből) és kvarcporfír (a Bükk-hegységből) is feltűnik. Ugyancsak bizonytalan a 4 db tűzkőlelet forrása. Á leletegyüttesben összesen 17 db formális eszköz található, közülük 12 db hidrokvarcitból készült. Az eszközössze­tétel: 2 db pengevakaró, 3 db szilánkvakaró, 5 db véső, 4 db retusált penge, 1-1 db tom­pított hátú penge, fúró és csonkított szilánk. Az Ipoly-völgy 4. lelőhely a pengetechnika, a tompított hátú penge, a nagy számban jelen lévő vésők és vakarok, valamint a felhasznált nyersanyagok alapján a Hont-Parassa III-Orgonás lelőhelyhez hasonlóan az idősebb pengés Gravettien entitásba sorolható. Kora az Interpleniglaciális Paudorf időszakára - 27.000 BP - tehető (T. DOBOSI-SIMÁN 2000: 327; ZANDLER 2010A: 181-182). 2.3.2. A fiatalabb pengés, Epigravettien entitás lelőhelyei 2.3.2.I. Hont-Templom-domb lelőhely Gábori Miklós 1955-ben helyszíni szemlét végzett Parassapusztán és Honton. Ezt kö­vetően még ugyanebben az évben ásatást folytatott a lelőhelyen (3. ábra: 9). A lelőhely a Hont település fölött kiemelkedő, hosszan elnyúló teraszon található templomdomb K- i oldalán, a temető közvetlen közelében terül el. A domb K-i oldalán, a falu felé lekanya­rodó, akkor még használatban levő széles mélyút domb felőli részének csekély mélysé­gű, 0,5-1 m-es leszakadozott ÉNy-i oldalában kerültek elő az első leletek. Az Ipoly folyó 5 Minden bizonnyal elírás vagy sajtóhiba Hont-Kutyika helyett. A „kutyika” szó jelentése: ’forrás, kút’ (MAÁCZ 1955). 146

Next

/
Thumbnails
Contents