Balogh Zoltán – Fodor Miklós Zoltán (szerk.): Neograd 2016 - A Dornyay Béla Múzeum Évkönyve 39. (Salgótarján, 2016)
Régészet - Péntek Attila–Zandler Krisztián: A Cserhát-hegység és az Ipoly-völgy felső paleolitikus és epipaleolitikus lelőhelyeinek topográfiája
2.2.1. Aurignacien jellegű lelőhelyek 2.2.1.1. Legénd-Hosszú-földek Legénd település általános geográfiai és geomorfológiai környezetéről már a tanulmány első részében (PÉNTEK 2015B) a Legénd-Káldy-tanya Micoquien-Bábonyien település-komplexum kapcsán már szót ejtettünk, ezért erre nem térünk ki részletesebben. A Legénd-Hosszú-földek lelőhely (2. ábra: 2) a településtől D-re 1 km távolságra, egy nagy kiterjedésű fennsík ÉNy-i végében elhelyezkedő igen karakterisztikus félkör alakú, amfiteátrumszerű völgy D-i felső peremén fekszik. A mintegy 270 m tszf-i magasságon található lelőhely hozávetőleges kiterjedése 250x50 m. A nyíltszíni lelőhely fontos, kitüntetett jelentőségű stratégiai helyen helyezkedik el, ahonnan ellenőrzést fejthet ki a teljes környezetére. Közvetlenül a lelőhely mellett, Ny-ra egy mély vízmosások által szabdalt zsákvölgy-rendszer található. Itt van a teleptől É-ra húzódó völgyben futó, a lelőhelytől É-i irányban mintegy 500 m távolságra összetalálkozó két csermely egyikének a forrása. Az egyesülés után keletkezett csermely aztán a Galga folyóba ömlő Sápi-patak mellékágát alkotja. A lelőhely relatív magassága az összetalálkozó csermelyek kis kiöblösödé- sétől mintegy 60 m. A fennsík K-i irányban, a Péter-völgy felé igen menedékes, D-i irányban, a Péter-völgyi erdő felé viszonylag egyenletes. A lelőhelyen 846 darabos pattintott kőegyüttesében makroszkóposán összesen 9 nyersanyagféleséget sikerült azonosítani. Jelentős a dominanciája a cserháti limnoszilic- itnek (71,63%), szokatlanul magas ugyanakkor a helyi eredetűnek tekinthető kovakavics aránya az összleletszámban (16,90%). Figyelemreméltó a kvarcitleleteknek - többnyire nagyméretű szilánkok és amorf kvarcitdarabok - az összleletekben képviselt 5,79%-os aránya. A lelőhelyen tapasztalt kvarcitfelhasználás kérdését korábban röviden már érintettük (PÉNTEK 2015A). A kovakavics és a kvarcitkavicsok lehetséges forrása a lelőhelytől DNy-i irányban mintegy 200-250 m távolságra található kavicságy lehet. Ennek geológiai kora a régi nevezéktanban „Felső oligocén katti emelet” (NOSZKY 1940: 43-47), amely az új nevezéktanban „Budafoki Homok Formáció” (HÁMOR 1985:40-46), vagy „Pétervásárai Homokkő” (KORPÁS 1988: 64-66). A kavicságy elsősorban nagyméretű kvarcitkavicsokból áll, de megtalálhatók a jól pattintható kovakavicsok is. Az egyéb nyersanyagféleségek, mátrai limnoszilicit, kárpáti radiolarit, kvarcporfír, északi vagy erratikus tűzkő aránya jelentéktelennek mondható. A mátrai limnoszilicit részesedése az összleletszámban ugyan elenyésző (3,78%), az eszközök között azonban a 17 darab aránya jóval magasabb (formálisan 36,17%). Ez a körülmény feltehetően arra utal, hogy a mátrai limnoszilicitből készült eszközöknek legalábbis nagy része már kész formában érkezett a lelőhelyre. Az ipar laminaritási indexe viszonylag alacsonynak mondható. A leletenyagban található magkövek (cserháti eredetű limnoszilicit, illetve kovakavics) kimerült unipoláris szilánkmagkő formájában maradtak meg. Az összesen 47 darab formális eszköz tipoló- giailag egyértelműen paleolitikus, többségében felső paleolitikus. Az eszközösszetételben az egyszerű és többszörös vésők, elsősorban a „burin caréné” típusok dominálnak a vakarák előtt. A leletegyüttesben egyetlen bifaciálisan megmunkált eszköz, egy radiolaritból készült kisméretű levéleszköz vagy kaparó található. A leletegyüttes egyetlen kvarcitkavicsból készült eszköze egy vaskos szilánkon készült nagyméretű (67x37x17 mm) természetes hátú kés (couteau a dós natúréi). Elsősorban a vésők tipológiai értékelése alapján a leletanyagot feltételesen az Aurignacien iparba soroljuk. 140
