Balogh Zoltán – Fodor Miklós Zoltán (szerk.): Neograd 2016 - A Dornyay Béla Múzeum Évkönyve 39. (Salgótarján, 2016)

Régészet - Péntek Attila–Zandler Krisztián: A Cserhát-hegység és az Ipoly-völgy felső paleolitikus és epipaleolitikus lelőhelyeinek topográfiája

2.2.2. Gravettien/epigravettien jellegű lelőhelyek 2.2.2.I. Csővár Arany hegy lelőhelykomplexum A Kosdi-dombság feltételezett felboltozódásának az É-i szárnya, a Nagyszór- hegy-Püspökhatvani-hegy között elterülő négyszög alakú területet ÉNy-on a Sügyi-pusz- tai (a Barina-patak forrásvölgye), ÉK-en a Mátyás-völgy határolja. Ebben az irányban lej­tője meredek és aszimmetrikus, DK-re nagyon menedékes a felszíne. A lelőhelykomple­xum az Arany-hegy (266,2 m) DK-i oldalán húzódó fennsíkon helyezkedik el, 260-285 m tszf-i magasságban (2. ábra: 4-8). É-i irányban a Mátyás-völgy (a Barina- patak völgye) felé a fennsík relatív magassága 100-120 m. DNy-i oldalán az ÉNy-DK-i irá­nyú Mocsárka-völgy határolja. Ennek felső végében, a Mocsolyák nevű határrészen, va­lamint az Arany-hegy ÉK-i oldalán is jelentős kiterjedésű kavicskibúvások találhatók. A kavicskibúvások geológiai kora felső-oligocén „kattien” emelet (NOSZKY 1940: 43-47), amely az új nevezéktanban „Budafoki Homok Formáció” (HÁMOR 1985: 40-46), vagy „Pétervásárai Homokkő” (KORPÁS szerk. 1988: 64-66). A kavicságy összetételében a kvarcitkavicsok dominálnak, de igen nagy mennyiségben megtalálhatók a különböző kovakavicsok (nummuliteszes kovakavicsok is), továbbá fosszilis fák. A fennsíkon két nagyobb területű, gazdagabb leletanyagot szolgáltató lelőhely (1., 5.), egy kisebb lelet­koncentráció (7.), egy elsősorban nyersanyagblokkokat és előre megformált magköve­ket és kevesebb eszközt tartalmazó „műhelyszerű” folt (4.), valamint egy kiterjedtebb, több diffúz leletkoncentrációból álló folt (8.) található. A felszíni gyűjtésből származó, összesen mintegy 3000-3500 darabos leletegyüttes nyersanyag-felhasználása teljesen egységes. Valamennyi leletkoncentráció leletanyagában a helyi eredetű (Püspökhatvan, Galgagyörk) limnoszilicit dominál. Mindenképpen érdemes megemlíteni a közeli kavics­ágyakból származó kvarcitkavicsok viszonylag intenzív felhasználását, amelynek nyo­mai megtalálhatók néhány durva megmunkálású eszköz és szilánkok formájában. A kvarcitkavicsok kezdeti megmunkálására a bipoláris „üllő”-technika alkalmazásával ke­rülhetett sor, a számos kisebb-nagyobb felületű, lapos felületén kipattogzásokat mutató kavics „üllő” benyomását kelü. A hazai felső paleolitikumban az intenzív kvarcitfel- használás részben ismert, de a bipoláris „üllő”-technika alkalmazása eddig vagy nem észlelt, vagy érdektelennek tekintett jelenség. A helyidegen nyersanyagok közül jelentő­sebb a kárpáti radiolarit aránya, jelen vannak a különböző obszidián változatok, néhány mátrai eredetű nyersanyagféleség, így a Mátraháza-Felnémeti típusú opál, amely köny- nyen felismerhető, szemcsés felületű, szürke, barna színű. Egerbakta környékén, a Tó­hegyen található természetes előfordulása (KOZLOWSKI-MESTER 2003-2004: 116). Az extralokális nyersanyagok közül kiemelendőek az erratikus tűzkő és egyéb tűzkőfélesé­gek. Az ipar kifejezetten pengés, a laminaritás foka igen magas. Archaikus jellegű esz­közöknek, bifacialitásnak nincs nyoma. A magkövek egy része bipoláris, két, többnyire egymással szemben lévő leütési felszínnel rendelkező magkő. Az eszközösszetételben a penge- és szilánkvakarók mellett a különböző típusú vésők dominálnak. Valamennyi le­letkoncentráció anyagában megtalálhatók a Gravette-hegyek, illetve a tompított hátú da­rabok. Technotipológiai alapon a leletanyag teljesen homogénnak tekinthető, feltételesen a Gravettien entitás fiatalabb pengés filumába, az Epigravettien iparba sorolható. 2.2.22. Romhány-Diós-út lelőhely Romhány település a Börzsöny és Cserhát között elterülő, a két hegységet egymástól el­választó, geográfiai szempontból már az Északi-Cserhát területéhez sorolt Nógrádi-medence DK-i szegletében található. A terület felszíne „döntően a középhegységi tagolt medencedomb­141

Next

/
Thumbnails
Contents