Balogh Zoltán – Fodor Miklós Zoltán (szerk.): Neograd 2016 - A Dornyay Béla Múzeum Évkönyve 39. (Salgótarján, 2016)
Régészet - Péntek Attila–Zandler Krisztián: A Cserhát-hegység és az Ipoly-völgy felső paleolitikus és epipaleolitikus lelőhelyeinek topográfiája
2.2.2. Gravettien/epigravettien jellegű lelőhelyek 2.2.2.I. Csővár Arany hegy lelőhelykomplexum A Kosdi-dombság feltételezett felboltozódásának az É-i szárnya, a Nagyszór- hegy-Püspökhatvani-hegy között elterülő négyszög alakú területet ÉNy-on a Sügyi-pusz- tai (a Barina-patak forrásvölgye), ÉK-en a Mátyás-völgy határolja. Ebben az irányban lejtője meredek és aszimmetrikus, DK-re nagyon menedékes a felszíne. A lelőhelykomplexum az Arany-hegy (266,2 m) DK-i oldalán húzódó fennsíkon helyezkedik el, 260-285 m tszf-i magasságban (2. ábra: 4-8). É-i irányban a Mátyás-völgy (a Barina- patak völgye) felé a fennsík relatív magassága 100-120 m. DNy-i oldalán az ÉNy-DK-i irányú Mocsárka-völgy határolja. Ennek felső végében, a Mocsolyák nevű határrészen, valamint az Arany-hegy ÉK-i oldalán is jelentős kiterjedésű kavicskibúvások találhatók. A kavicskibúvások geológiai kora felső-oligocén „kattien” emelet (NOSZKY 1940: 43-47), amely az új nevezéktanban „Budafoki Homok Formáció” (HÁMOR 1985: 40-46), vagy „Pétervásárai Homokkő” (KORPÁS szerk. 1988: 64-66). A kavicságy összetételében a kvarcitkavicsok dominálnak, de igen nagy mennyiségben megtalálhatók a különböző kovakavicsok (nummuliteszes kovakavicsok is), továbbá fosszilis fák. A fennsíkon két nagyobb területű, gazdagabb leletanyagot szolgáltató lelőhely (1., 5.), egy kisebb leletkoncentráció (7.), egy elsősorban nyersanyagblokkokat és előre megformált magköveket és kevesebb eszközt tartalmazó „műhelyszerű” folt (4.), valamint egy kiterjedtebb, több diffúz leletkoncentrációból álló folt (8.) található. A felszíni gyűjtésből származó, összesen mintegy 3000-3500 darabos leletegyüttes nyersanyag-felhasználása teljesen egységes. Valamennyi leletkoncentráció leletanyagában a helyi eredetű (Püspökhatvan, Galgagyörk) limnoszilicit dominál. Mindenképpen érdemes megemlíteni a közeli kavicságyakból származó kvarcitkavicsok viszonylag intenzív felhasználását, amelynek nyomai megtalálhatók néhány durva megmunkálású eszköz és szilánkok formájában. A kvarcitkavicsok kezdeti megmunkálására a bipoláris „üllő”-technika alkalmazásával kerülhetett sor, a számos kisebb-nagyobb felületű, lapos felületén kipattogzásokat mutató kavics „üllő” benyomását kelü. A hazai felső paleolitikumban az intenzív kvarcitfel- használás részben ismert, de a bipoláris „üllő”-technika alkalmazása eddig vagy nem észlelt, vagy érdektelennek tekintett jelenség. A helyidegen nyersanyagok közül jelentősebb a kárpáti radiolarit aránya, jelen vannak a különböző obszidián változatok, néhány mátrai eredetű nyersanyagféleség, így a Mátraháza-Felnémeti típusú opál, amely köny- nyen felismerhető, szemcsés felületű, szürke, barna színű. Egerbakta környékén, a Tóhegyen található természetes előfordulása (KOZLOWSKI-MESTER 2003-2004: 116). Az extralokális nyersanyagok közül kiemelendőek az erratikus tűzkő és egyéb tűzkőféleségek. Az ipar kifejezetten pengés, a laminaritás foka igen magas. Archaikus jellegű eszközöknek, bifacialitásnak nincs nyoma. A magkövek egy része bipoláris, két, többnyire egymással szemben lévő leütési felszínnel rendelkező magkő. Az eszközösszetételben a penge- és szilánkvakarók mellett a különböző típusú vésők dominálnak. Valamennyi leletkoncentráció anyagában megtalálhatók a Gravette-hegyek, illetve a tompított hátú darabok. Technotipológiai alapon a leletanyag teljesen homogénnak tekinthető, feltételesen a Gravettien entitás fiatalabb pengés filumába, az Epigravettien iparba sorolható. 2.2.22. Romhány-Diós-út lelőhely Romhány település a Börzsöny és Cserhát között elterülő, a két hegységet egymástól elválasztó, geográfiai szempontból már az Északi-Cserhát területéhez sorolt Nógrádi-medence DK-i szegletében található. A terület felszíne „döntően a középhegységi tagolt medencedomb141