Balogh Zoltán – Fodor Miklós Zoltán (szerk.): Neograd 2016 - A Dornyay Béla Múzeum Évkönyve 39. (Salgótarján, 2016)
Régészet - Péntek Attila–Zandler Krisztián: A Cserhát-hegység és az Ipoly-völgy felső paleolitikus és epipaleolitikus lelőhelyeinek topográfiája
2.1.3.6. Püspökszilágy-Torma-vöIgy lelőhely A Püspökszilágy 24/28 lelőhely kapcsán az MRT 9. (MRT XIII/2.) kötete a következőket írja: „A falu határának K-i szélénél, a Torma-völgy D-oldalán húzódó meredek oldalú domb tetején, szántásban, 80-100x640 m-es területen sok pattintékot és nyersanyagdarabot találtunk [WM 81.3.1]. A lelőhely K-i végén néhány jellegtelen őskori cserép is előfordult [WM 81.3.2]." (MRT 9. 1993: 297). Megfigyeléseink szerint ettől a lelőhelytől Ny-ÉNy-i irányban közvetlenül a Tormavölgy D-i partján, a művelt területet határoló erdő sarkában mintegy 100x30 m-es terület leletanyaga teljesen eltérő (6. ábra: 8). A lelőhelyről eddig 293 db régészeti lelet került elő. Az MRT 24/29 lelőhelyen talált patinálatlan és tipológiailag is inkább a neolitikum- hoz köthető leletanyaggal ellentétben az itt talált leletek nyersanyaga sárgás-fehér patinás limnoszilicit és tipológiailag a felső paleolitikumba tartozik. A helyidegen nyersanyagokat egyetlen obszidián pengetöredék képviseli. Az eszközkészletben 3 db szilánkvakaró, egy magkővakaró, 5 db sarkos, illetve diédre véső és egy kaparó található. Ebben az esetben a korábban ismert neolitikus lelőhelytől területileg élesen elkülönülő felső paleolitikus (gravettien) lelőhelyről lehet szó, amely minden bizonnyal kapcsolódhat a fenti Nagy-Cseres lelőhelyhez. 2.2. A Nyugati-Cserhát lelőhelyei A harmadidőszaki üledékekből álló dombvidékből többé-kevésbé magasabbra emelkednek ki a triászkorú-paleogén üledékekből álló keményebb kőzetű rögök, a Csővári- rögcsoport és a Romhányi-rög. A terület, a Nézsa-Csővári-dombság kistáj 155 és 445 m közötti tszf-i magasságú, a peremi területek felé lealacsonyodó, erősen tagolt dombság. A relatív relief átlagos értéke 95 m/km2. A felszín mintegy 60 %-a közepes dombsági hát és lejtő, 25 %-a alacsony dombhát és lejtő, 15 %-a gerinces típusú alacsony középhegységi orográfiai domborzattípusba sorolható. Ennek az utóbbi típusnak a felszíne rendkívül tagolt, a völgysűrűség értéke 6-7 km/km2. A dombság gerincét képviselő sasbérceket fiatal tektonikus mozgások exhumálták, a Romhányi-hegységet É-ÉNy-i irányban féloldalasán ki is billentették. A fő szerkezeti vonalak DK-ÉNy-i, illetve ÉK-DNy-i irányúak, amelyek mentén a felső-pliocén-pleisztocén kéregmozgások a pannóniai időszakig feltehetően egységes triászkori mészkőből és felső-triász fődolomitból álló tönkfelszínt sasbércekre tagolták (csővári rögök). A pannon kor végén a területet kvarckavicstakaró vékony leple fedte be, amely ugyan erősen lepusztult, mégis több helyen a felszínre bukkan. A sasbércek közötti térszínt és a kistáj többi részét oligocén homok, homokkő, homokos márga fedi (DÖVÉNYI 2010: 677). A Nézsa-Csővári-dombságtól D-re húzódó, főleg ÉNy-DK-i irányú törésekkel feldarabolt dombvidék a Kosdi-dombság, amely 200-250 m tszf-i átlagmagasságú hegységperemi dombság. Tulajdonképpen igen lapos felboltozódásnak is tekinthető, amennyiben a legmagasabbra emelkedő része hozzávetőlegesen a közepén található (Nagyszór-hegy 358 m). Mintegy 30%-a közepes magasságú fennsíkok, dombsági hátak és lejtők orográfiai domborzattípusába, 25 %-a tagolt dombsági hátak különböző típusaiba sorolható. Az átlagos relatív relief 103 m/km2. A terület 2/3-án oligocén agyagmárga, homok, homokkő, kavics, mintegy 25%-án felső-triászkori mészkő és dolomit, mintegy 8%-án pedig miocén andezit és andezittufa van a felszínen, illetve a felszín közelében (LÁNG 1967: 227; DÖVÉNYI 2010: 673-674). 139
