Balogh Zoltán – Fodor Miklós Zoltán (szerk.): Neograd 2016 - A Dornyay Béla Múzeum Évkönyve 39. (Salgótarján, 2016)
Régészet - Péntek Attila–Zandler Krisztián: A Cserhát-hegység és az Ipoly-völgy felső paleolitikus és epipaleolitikus lelőhelyeinek topográfiája
vékonyított. Egyenes bal oldalélé az előlapon retusált, a hátlapon vékonyított (MARKÓ et al 2002: 250, Fig. 5.5). A leletkoncentrációk kevert kulturális jellegüknél - középső paleolitikum, felső pale- olitikum, neolitikum - fogva részben rövid távú megtelepedések nyomaiként, részben pedig - elsősorban a neolitikumban - „műhelytelepként” értelmezhetők. 2.1.3.5. Püspökszilágy-Nagy-Cseres lelőhely Püspökszilágy település az ÉNy-DK-i irányú törésekkel feldarabolt, 200-250 m tszf-i átlagmagasságű hegységperemi dombság, a Kosdi-dombság területén helyezkedik el. A dombsági környezetben sasbérces típusú karbonátos hegyek találhatók (Naszály). Ezek a felszínek a karsztosodás jegyeit mutatják, az eróziós-deráziós4 folyamatok ma is hatnak. A dombság felszíne DK-i irányba erősen lejt, az átlagos relief 103 m/km2 (DÖVÉNYI 2010: 673). A Galga-völgy Ny-i peremén elhelyezkedő, a Torma-völgy É-i oldalán található Püspökszilágy 24/28 lelőhely kapcsán az MRT 9. (MRT XIII/2.) kötete a következőket írja: „A falu határának K-i szélén, a Galga Ny-i mellékvölgyére enyhén lejtő domboldalon, tarlóhántásban, mintegy 100-350*900 m-es területen találtunk leleteket. Pattintott kőeszközök elsősorban a lelőhely Ny-i részén gyűjthetők [WM 81.3.1], Őskori cserepek mindenütt előfordulnak, de a domb magasabb részein gyakoribbak. ...” (MRT 9. 1993: 296-297). A fent leírt lelőhelytől, ha ugyan nem is élesen, de mindenképpen egyértelmű módon elkülönül a lelőhely legnyugatibb részén közvetlenül az azt határoló erdő előtt húzódó mintegy 100x50 m-es terület (6. ábra: 7). Az 504 darabos leletegyüttesben a helyi lim- noszilicit dominál, amelyek közül a üpológiailag felső paleolitikus jellegűeknek a felszínét a fiatalabb őskori leletektől eltérő módon sárgás-fehér, kékes-fehér patina borítja. A nyersanyagok között magkő, pengék és szilánkok formájában előfordul a kárpáti radio- larit is. Néhány lelet nyersanyaga északi, erraükus vagy prutí tűzkő. Egy retusált obszi- dián szilánk jelenléte utalhat neolitikus bekeveredésre is. Az eszközkészletben a többnyire sarkos, illetve diédre vésők határozott dominanciája mellett (11 db) 3 db szilánkvakaró, 1-1 kaparó, chopper és retusált szilánk található. A lelőhelyről néhány tompított hátú darab is előkerült. Amennyiben az MRT-kötet előkészítése kapcsán ezen a területen is folyt felszíni gyűjtés, akkor viszont nem ismerték fel a leletek paleolitikus jellegét. Az MRT 24/28-as lelőhely Ny-i részéről viszonylag sok patinás darab, egy nagyméretű obszidián penge töredéke és radiolarit szilánkok is előkerültek, amelyek nem keltenek neolitikus benyomást. Ez a tény magyarázható a természetes erózióval, a felső paleolitikus lelőhely „szét- szántásával”, de a neolitikus lelőhelyen élő emberek tudatos „nyersanyagkitermelő” tevékenységével is. A neolitikus lelőhelyről származó eszközök között egyébként újraretusált eszköz nem fordul elő. Minden bizonnyal egy részben egymás területét fedő felső paleolitikus (gravettien) lelőhelyről és neolitikus lelőhelyről lehet szó. 4 Derázió (lejtőmarás), a lejtős tömegmozgások anyagmozgató, domborzatletaroló folyamatai. A derázió számára a periglaciális területeken a legkedvezőbbek a feltételek. 138
