Balogh Zoltán – Fodor Miklós Zoltán (szerk.): Neograd 2016 - A Dornyay Béla Múzeum Évkönyve 39. (Salgótarján, 2016)
Régészet - Péntek Attila–Zandler Krisztián: A Cserhát-hegység és az Ipoly-völgy felső paleolitikus és epipaleolitikus lelőhelyeinek topográfiája
rész területén, a Cser-völgy, a Kő-árok és az Acsa-Erdőkürt közötti nyereg között. Az Ecskendről minden irányba elágazó völgyek és gerincek sugaras elrendeződése tektonikus mozgások eredménye. A széles, lapos felboltozású tönkfelületből kiinduló, különálló fennsíkrészek kisebb mértékű felboltozódásoknak köszönhetőek, az egyes redők között található sugaras törések mentén aszimmetrikus völgyek jöttek létre. A terület általános kiemelkedése alól egyetlen fiatal boltozatrész a kivétel, a Galgagyörk-Galgamácsa közötti Csonkás-hegy (233,2 m) lapos fennsíkja (LÁNG 1967: 270-274). A Galga-völgy 122 m és 255 m közötti tszf-i magasságú, megközelítőleg É-D-i irányú aszimmetrikus folyóvölgy. Átlagos szélessége 1,5 km, azonban Püspökhatvantól D-re fokozatosan kiszélesedik. Á relatív relief a Galga felső folyása mentén 100-120 m/km2 közötti. A völgy Galgagutától É-ra hátas típusú, alacsony középhegység. A Galga-folyó egész hosszában tektonikusán előre jelzett völgyben folyik. Völgyhálózata nagyon fiatal, csak az új-pleisztocénban alakult ki. A Galgaguta-Acsa közötti É-D-i irányú folyószakasz meredek bal partján gyakoriak a középső-miocén badeni emelet andezitkúp-maradvá- nyai és az andezitből álló magaslatok. A völgy az Ácsa és Püspökhatvan közötti szakaszon megtörik, befordul az Acsai-völgy Ny-K-i irányú törésébe, majd a Csibaj-hegy (219,1 m) andezittömege előtt újra D felé kanyarodik. A Galga-völgyet alacsony, fiatal pleisztocén (Il/a, Il/b sz.) teraszok kísérik, amelyek különösen Galgamácsa és Domony környékén jellemzőek. A magasabb teraszok közül legfeljebb a löszfedte III. sz. teraszt lehet azonosítani (DÖVÉNYI2010: 683-686). A nagy reliefenergiával rendelkező aszimmetrikus keresztmetszetű völgyek és a széles, alluviális Galga-völgy a paleolitikus vadászcsoportok számára ideális megtelepedési lehetőségeket kínált. Jelentős kiterjedésű limnoszilicitpadok találhatók a térségben, Püspökhatvan és Galgagyörk környékén (MARKÓ 2005: 52). 2.1.1. Az Aurignacien kultúra lelőhelyei 2.L1.1. Acsa-Rovnya A lelőhelyen (1. ábra: 1) T. Dobosi Viola folytatott ásatásokat 2002-ben és 2004-ben, amelyek során összesen 100 m2 került feltárásra. A felszíni gyűjtésből, illetve az ásatásokból származó feldolgozott leletanyagot, amely a 2008. évi állapotok alapján 3093 megmunkált kőleletből és 338 eszközből állt, az ásató számos cikkben közölte (T. DOBOSI 2008; 2010; 2013). A lelőhely anyagának legújabb eredményeit ismertető írása alapján az akkor már összesen 7390 leletet tartalmazó leletanyagban összesen 537 db eszköz található. Az eszközösszetételben a nagy tipológiai változatosságot mutató vakarok aránya 60,9%, az árvésőké 10,2%, a fúróké 1,1%, a kaparóké 1,3%, a retusált pengéké 9,5%. Ezen túlmenően jelen van 7 darab bifaciális megmunkálású darab (1,3%), köztük levélhegyek, levéleszközök. A nyersanyag-felhasználásban elsöprő a helyi eredetű hidro- /limnokvarcit nyersanyag jelenléte (96,63%). Az egyéb nyersanyagokat 64 db kvarcpor- fír - felzites-sávos riolit, legújabb elnevezése metariolit - (0,87%), 111 db radiolarit (1,5%), 6 db obszidián (0,08%), 14 db kovakavics (0,19%), 2 db nummuliteszes kovakavics (0,03%), 4 db erratikus tűzkő (0,05%), 33 db andezit (0,45%), valamint 15 db homokkő (0,20%) képviseli. Ez az összesen 249 db lelet az összleletszámnak 3,37 %-a csupán (T. DOBOSI 2013b: 57, 3. táblázat). Tipológiai szempontból hiányoznak az idősebb Aurignacien kultúrára jellemző Dufour lamellák, hiányoznak a mélyen völgyeit, karcsúsított pengék. Alacsony a laminarizáció mértéke. A kaparok magas aránya jellemző a Kassai-medence aurignacien telepeire (Bárca I, II; BÁNESZ 1968: 125-177) és a morvaországi aurignacien lelőhelyek (Ondratice I/Deleé; MLEJNEK et al 2012) anyagára is. A 126
