Balogh Zoltán – Fodor Miklós Zoltán (szerk.): Neograd 2016 - A Dornyay Béla Múzeum Évkönyve 39. (Salgótarján, 2016)
Régészet - Péntek Attila–Zandler Krisztián: A Cserhát-hegység és az Ipoly-völgy felső paleolitikus és epipaleolitikus lelőhelyeinek topográfiája
fenti tények figyelembevételével T. Dobosi Viola a lelőhelyet az Aurignacien kultúra fiatalabb fázisába („Aurignacien récent ou Aurignacien II” F. Djindjian értelmezésében) sorolja. Kora a 31.500-30.000 BP-re datálható Arcy interstadiális (DJINDJIAN et al 1999: 165). T. Dobosi Viola véleménye szerint az Ácsán előkerült kvarcporfír levéleszközök két dolgot bizonyíthatnak. Egyrészt azt, hogy az Aurignacien és a Szeleden kultúra kapcsolata a nyíltszíni lelőhelyekre is kiterjedt, másrészt hogy a bifaciálisok szervesen illeszkednek az Aurignacien kultúra eszközkészletébe. Ugyanakkor azt is megállapítja, hogy a helyi nyersanyagból (és feltehetően a kvarcporfírból is) helyben készített bifaciálisok azt bizonyítják, hogy a ü'pust és technikát a telep lakói sajátjukként kezelték, ha nem is a fejlett Szeleden színvonalán (T. DOBOSI 2013b: 57-58). A lelőhelytől DNy-i irányban mintegy 1200 m távolságra, a Cser-völgy K-i végében egy meredek oldalú földnyelven található az Acsa-Provosznya lelőhely (1. ábra: 2). Viszonylag kisebb mennyiségű, de aurignacien jellegű magasvakarókat és kaparókat is tartalmazó leletanyaga tipológiailag nagyon hasonlít az Acsa-Rovnya lelőhely anyagára. A helyi limnoszilicit nyersanyag mellett ugyanakkor számos kvarcporfír lelet is található az anyagban. Nem zárható ki a lehetőség, hogy a két lelőhely között kapcsolat létezett, esetleges egyidejűségük esetén az Acsa-Provosznya lelőhely talán az Acsa-Rovnya lelőhely funkcionális szatellit telepe, stratégiai helyzeténél fogva akár „vadász-megfigyelő- pont/leshely” lehetett. 2.1.2. A Gravettien entitás lelőhelyei 2.1.2.1. Verseg-Tatár-domb lelőhelykomplexum Verseg település és a tárgyalandó lelőhelykomplexum (1. ábra: 16-19) a Cserhátalja területén terül el, amely 125 és 320 m közötti tszf-i magasságú, 40 %-ban közepes, 60 %- ban alacsony, enyhén DK-nek lejtő dombság. Geomorfológiailag a Cserhát hegylábfelszí- nének értelmezhető. A dombság felszíne ÉNy-DK-i irányú, szerkezetileg előrejelzett aszimmetrikus völgyekkel keskeny, hosszú, DK felé szélesedő völgyközi hátak rendszerére tagolt. A hátak a terület ÉNy-i részén 70-80 m relatív magasságúak. A relatív relief átlagos értéke 45 m/km2 (DÖVÉNY1 2010: 690). A településen folyik át a Káliótól D-re eredő Kömrök-patak. Ennek a D-i oldalán, egy nagy kiterjedésű fennsík É-i peremén húzódó, hozzávetőleg Ny-K-i irányú dombháton, mintegy 1 km hosszúságban található a lelőhelykomplexum 200-215 m közötti tszf-i magasságban. A dombhátat ÉK-DNy-i irányban egy földút keresztezi, amelytől a Ny-ra eső határrész neve Kővágó-dűlő, a K-re eső része Földjáró-dűlő. A földút mentén található magassági pont (213,0 m; tk. ezt nevezik Tatár-dombnak) környékén 1983-ban Bácskay Erzsébet végzett felszíni gyűjtést. A Verseg-Tatár-domb lelőhely gazdag felszíni leletegyüttese által szükségessé vált, T. Dobosi Viola által vezetett hitelesítő ásatására 1985. szeptember hónap folyamán került sor. Ennek során összesen 60 m2-nyi kutatóárkot nyitottak és átlagosan 100 cm mélységig ástak ki. A rétegsor valamennyi árokban azonos volt, a felső 20 cm vastagságú humusz alatt 25-30 cm mélységben élénk, vörösesbarna kötöttebb agyag, 50-60 cm mélységben vastag, rideg meszes lösz, alján mészkonkréció-dúsulás. Régészeti leleteket azonban egyetlen árok sem eredményezett. A Tatár-domb lepusztult, részben áthalmozott tetején későpleisztocén-holocén leletanyag keveredett össze és került a felszínre. Tipológiai ala- 3 3 Minden bizonnyal 6 db 10*1 m-es, tehát 60 m2-nyi kutatóárokról van szó. 127
