Balogh Zoltán – Fodor Miklós Zoltán (szerk.): Neograd 2016 - A Dornyay Béla Múzeum Évkönyve 39. (Salgótarján, 2016)
Régészet - Péntek Attila–Zandler Krisztián: A Cserhát-hegység és az Ipoly-völgy felső paleolitikus és epipaleolitikus lelőhelyeinek topográfiája
és a vegyeslombú tajgazónára jellemző növény- és állatfajok kiáramlottak, s elsősorban a folyók mentén, a vízzel terjedve ún. hidrochor módon kolonizáltak (DELI-SÜMEGI 1999). Ennek következtében a Kárpát-medence pereme beerdősült, és a mai tajgaövezet déli szegélyére jellemző fenyőerdő jött létre. Ez a tajgaerdővel borított, mozaikos növényzeti és talajviszonyokkal jellemezhető táj volt a célpontja a rénszarvascsordáknak és a rájuk vadászó epipaleolitikus vadászcsoportoknak is. A Kárpát-medence központjába benyúló folyók mentén a hidrochor terjedésnek köszönhetően alakultak ki a jégkori, döntően fenyőkből álló ligeterdők, a pleisztocén „zöld folyosók” (KERTÉSZ 2002). Ezeknek a zöld folyosóknak a csordák összeterelésében, az optimális vadászati feltételek kialakításában is igen jelentős szerepük lehetett, különösen azokon a helyeken, ahol az állatok a folyókon történő átkelés céljából összetömörültek. A rénszarvascsordát követő életmódot folytató, azok vadászatára specializálódott epipaleolitikus vadászcsoportok bizonyára kihasználták a folyóvölgyek csordaterelő morfológiai hatásait. 2.1. A Déli-Cserhát és a Galga-völgy lelőhelyei A Déli-Cserhát Ny-i szárnya, amely a Galga folyó felső völgyét kíséri, az Aszód- Sziráki dombvidék dombsági, kisebb részleteiben alacsonyhegységi jellegű. A K-i szárnytól elválasztó határ az Aszód-Verseg-Kálló-Vanyarc vonalon húzható meg. Az Aszód- Sziráki dombvidék magja laposra pusztított andezit- és andezittufa-takaró, amelyre a lealacsonyodó részeken harmadidőszaki szarmata és pannóniai üledékek települtek. É-D- i irányban végig a Galga mellékén, és erre keresztirányban fiatalabb vetők feltételezhetők a szerkezeti morfológiai elemek (aszimmetrikus keresztmetszetű völgyek és rögök) miatt, mint az Acsa-Erdőkürtnél húzódó Ny-K-i irányú völgy. Ácsánál megszakad az észak felől húzódó eruptív vonal, mert szarmata üledékes öblözet nyúlik be a nyergen kelet felől a Galga-völgy irányába. Az öblözettől D-re széles sávban ismét felszínre kerül a vulkáni takaró. Ennek Ny-i, meredek peremén, a Galga-völgy bevágása felé több helyen jól látható a réteges vulkáni szerkezet. A kiemelkedések teteje lapos, ez az Ecskendi- tönk, amelyet ÉNy-ról DK felé egyre fiatalabb képződmények építenek fel. É-i határ az Acsai-völgy és az erdőkürti Malom-völgy egymással szemben bevágódó, tektonikusán kijelölt eróziós völgyek. Az acsai völgybevágásokban még felső-oligocén apokarétegek2 is a felszínre bukkannak, D-re a Magas-hegy (258,9 m) - Cser-völgy környékén briozoás mészkő- és egyéb helvéti rétegek következnek. Erre az alapra települ a nagy kiterjedésű andezit- és andezitbreccsa-takaró. Kissé összetört, gyenge felboltozódása a Püspökhatvan-Takács-hegy (254,9 m) - Páskom (311,4 m) - Nagy-bérc (261 m) K-i széle - Jacska-hegy (311 m) - Ecskend (320,7 m) - Galgagyörk-Hegyes-hegy (260,6 m) határok között jelölhető ki. ÉNy-i részét törésekkel előre kijelölt, néha kissé aszimmetrikus keresztvölgyek szabdalják fel. így különálló, alacsonyabb rögök alakultak ki, mint az Ácsa és Püspökhatvan között a Galga folyó derékszögű kanyarulatában emelkedő Magas-hegy (258,9 m) és az ettől DK-re lévő 285,5 m-es magaslat Acsa-Provosznya határ2 Az apoka vagy slír sekélytengeri, gyakran glaukonitos homokkő (finomhomokos, agyagos aleu- rolit), mely sok ősmaradványt tartalmaz. A slír nem önálló kőzettípus, kizárólag a miocén korú, a Pannon-tenger közép- és nagymélységű üledékgyűjtőiben kiülepedő homokos agyagok és agyagos homokok összefoglaló neve. 125
