Balogh Zoltán – Fodor Miklós Zoltán (szerk.): Neograd 2016 - A Dornyay Béla Múzeum Évkönyve 39. (Salgótarján, 2016)

Régészet - Péntek Attila–Zandler Krisztián: A Cserhát-hegység és az Ipoly-völgy felső paleolitikus és epipaleolitikus lelőhelyeinek topográfiája

teus), bölény (Bison priscus), őstulok (Bos primigenius), pézsmatulok (Ovibos moscha- tus), vadló (Equus sp.), rénszarvas (Rangifer tarandus), gímszarvas (Cervus elaphus), kőszáli kecske (Capra ibex), zerge (Rupicapra rupicapra), barlangi medve (Ursus spelaeus), barlangi oroszlán (Panthera leo spelaea), barlangi hiéna (Crocuta crocuta spelaea) jellemzők, hűvös igényű és a sztyeppét kedvelő rágcsálókkal. A Kárpát-meden­cei adatok alapján a Hengelo interstadiálist követőn mind a gerinces, mind a puhatestű faunában a hidegtűrő és nedvességkedvelő fajok mutathatók ki. Jellemző társulás volt a „tundra-sztyeppe” vagy „mamut-sztyeppe”, amely az a száraz, fű és kóró által dominál­ta mozaikos ökoszisztéma, ahol az igen változatos legelő fajokkal jellemezhető pleiszto­cén megafauna élt. Ez az ökoszisztéma az utolsó glaciális csúcsot követően eltűnt a Föld­ről (KRETZOI-VÉRTES 1965; KORDOS-RINGER 2001: 37-38.). A würmi eljegesedés leghidegebb és legszárazabb időszaka volt a felső-pleniglaciális (28.00-14.600 BP), amelynek során hideg-száraz (stadiális) és enyhe-nedves (inter- stadiális) klimatikus szakaszok váltakoztak. Kelet- és Közép-Európa É-i részén az eljege­sedés kiterjedése elérte maximumát, a tőle D-re és K-re fekvő jégmentes területeken pe­dig periglaciális éghajlat uralkodott. A jéggel nem fedett É-i tájakon folyamatos, a Kárpá­toktól D-re, DNy-ra pedig sporadikus permafrost volt jellemző (VANDENBERGHE et al 2014). Kelet- és Közép-Európa jelentős részét száraz sztyeppe borította, az árterek men­tén a hideg periódusokban is nagyobb nedvességigényű sztyeppe uralkodott (MAGYARI et al 2014). A Kárpátoktól É-ra fekvő, hidegebb és szárazabb klímájú területeken a stadiálisok alatt gyér tundra-vegetáció volt jellemző, míg az interstadiálisok idején itt is a kontinentális sztyeppe, esetleg elszórt tűlevelű fás vegetáció terjedt el (STARKEL et al 2007). Közép- és Kelet-Európa területén a tűlevelű tajgaerdők foltjai a leghidegebb idő­szakokban is jelen voltak (WILLIS-ANDEL 2004). Lombhullató fajok tölgy (Quercus sp.), bükk (Fagus sp.) folyamatos jelenléte bizonyított a Keleti-Kárpátok területén (MAG­YARI et al 2014) . A felső-pleniglaciális leghidegebb periódusát jelentő utolsó glaciális maximum (23.000-19.000 BP.) alatt a jégtakaró kiterjedése D-i irányban viszonylag jól meghatároz­ható (STARKEL et aL 2007). Ekkor zajlott le Közép-Európa területén az egyik legintenzí­vebb löszképződési fázis, amely a hideg-száraz periglaciális éghajlathoz köthető (FREC­HEN etal 1999). Az utolsó hidegmaximumot egy rövid, enyhébb klímával rendelkező interstadiális követte (Ságvár-Lascaux interstadiális, 18.000-16.500 BP), amelynek idejére a Mollusca fauna (SÜMEGI et al 1998; KROLOPP-SÜMEGI 2002), a pollenanalitikai és paleobotani- kai adatok alapján (KERTÉSZ-SÜMEGI 1999; SÜMEGI et al 1999) a Kárpát-medencében mozaikos tajgavegetációt lehetett rekonstruálni. Az interstadiálist követően a felső- pleniglaciális utolsó hideg-száraz, stadiális szakaszában (Dryas 1,16.500-14.600 BP) ko­moly lehűlés következett be. Ebben a hideg periódusban volt az utolsó jelentősebb lösz­képződés Közép- és Kelet-Európa területén (FRECHEN et al 1999; SÜMEGI et al 2014). A késő-glaciális során a klíma az erőteljes ingadozások ellenére fokozatosan enyhült. A késő-glaciálisban az elsősorban Észak-Éurópa területén meghatározott két interstadiális (Bolling és Altered) Közép-Európa területén nem vagy csak alig regisztrálható, nem mu­tatható ki a köztük tevő igen rövid időtartamú stadiális (Dryas II, 14.250-14.100 BP). Ezért ezt a két melegebb időszakot többnyire összevonva, Bolling-Allered (14.700- 12.700 BP) interstadiálisként tárgyalják. Ennek kezdetén Közép- és Kelet-Európábán a tundra, valamint a száraz kontinentális sztyeppe erőteljes visszahúzódása indult meg, miközben a tűlevelű tajga egyre inkább elterjedt észak felé. A felmelegedés hatására ki­123

Next

/
Thumbnails
Contents