Balogh Zoltán – Fodor Miklós Zoltán (szerk.): Neograd 2016 - A Dornyay Béla Múzeum Évkönyve 39. (Salgótarján, 2016)

Történelem - Fodor Miklós Zoltán–Póczos Sándor: „Mazsola” a vasútállomáson (Egy technikatörténeti emlék megmentése)

Az A21-052-es dízel az acélgyár újkori történetének leghosszabb ideig szolgálatot teljesítő mozdonya volt. A síküveggyárban mintegy 15 évig, az acélgyárban mintegy 35 évig alkalmazták. A típus többi tagjához hasonlóan elsődleges feladata Salgótarjánban is a két gyár területén való vagonrendezés. Az összeállított szerelvények mozgatása már nagyobb teljesítményű gépeket kívánt meg. (6-7. kép)

6. kép: Az A21-052-es mozdony munka közben, 2003 (Berta István felvétele)

7. kép: Jobbra a még aktív, tolatószolgálatot végző „Mazsola”, balra a már összeállított szerelvényt továbbító nagyobb teljesítményű M41-es, a „Csörgő”, 2011 (Vörös Attila felvétele)

A síküveggyár közvetlenül a Hatvan-Somoskőújfalu vasúti fővonal mentén feküdt, az iparvágány közvetlenül Salgótarján-Zagyvapálfalva vasútállomástól délre lépett be a gyárüzem területére. Az acélgyár a vasúti fővonaltól távolabb helyezkedik el, így oda, a Tarján-patak medrét párhuzamosan követő fővonaltól egy 1869/1870-ben kialakított iparvágány futott a Salgó-patak völgyében, mintegy másfél km hosszan.

116